Online újságírás

Manapság egyre többen fognak bele online újság írásában. Ezzel nincs is baj, de gyorsan leírom neked, hogy miért nem olvasom. Kezdjük ott hogy három szekcióra bontom tartalom alapján.

Szakmai

Szakmai híroldal nem egyenlő a bloggal. Egy blogon arról írsz ami épp eszedbe jut. Egy szakmai hírlapon pedig az adott területet érintő hírek vannak. Konferencia, előadás, hackatlon, összejövetel, eszközök, frissítések, ajánlások, beszédek és egyebek. Kevés van belőle, de azok unalmasak. Az hogy híroldal akarsz lenni nem azt jelenti, hogy nincs a cikk írójának véleménye, nem kötelező egy cikket egy embernek írnia. Az hogy híroldal és nem blog, nem azt jelenti, hogy nem lehet írni kis dolgokról. Igenis lehet írni egy kézműves híroldalon egy Bugyin szervezett virágkötő versenyről és be lehet mutatni a szebbnél szebb műveket. Nem csak egy New York-ban rendezett verseny számít. Vannak nagyon jók, amik igencsak részletesen beszámolnak mindenről és ha írnak valamiről, akkor bőven elég azt elolvasni. Viszont van jópár oldal, amin a cikket elolvasva még keresgélnem kell az infót. A jobbik, de még mindig rossz megoldás, amikor legalább elém rakják a linkeket, ahol bővebben olvashatok.

Általános

Általános hírek. Ez talán kicsit több, mint a szakmai, de sok esetben inkább sorolható egy híroldal szakmainak, mint általánosnak, mert csak informatikáról vagy politikáról ír, de az általánosan. Ezeket ezért sem olvasom. Ha engem az alaplapok érdekelnek, akkor azokról átfogó képet akarok, de nem kapok, mert semmihez sem értenek csak úgy általában szeretik az informatikát. Az ilyen oldalak célja az általános informálás. Erdy ilyen oldalon nem fér el szerintem egy új alaplap megjelenésének híre, mert aki nem ért hozzá azt zavarja hogy egy szót sem ért, aki pedig igen az meg maximum jót nevet azon, hogy miként szenvednek a cikk írói. Ha általános híroldalt akarsz, akkor nagyon gyorsan felejtsed szépen el a szakmai szakszavak áradatát. Felejtsd el az unalmas semmitmondó leírást. Senki se fogja végigolvasni. Van egy cikkíró, akinek van egy véleménye. Ha a cikk negyven bekezdésből áll és a 4. után sem tudom még miről szól a cikk vagy mire akarsz kilyukadni, akkor bezárom, mert nincs értelme. Az első bekezdés ne a figyelmet keltse fel, hanem győzzön meg. Ha rejtegeted amit írni akarsz és homályosan fogalmazol, hogy nehogy lelődd az utolsó bekezdésben lévő tartalmat, akkor senki se fogja elolvasni az utolsó bekezdésed. Három dologra figyelj. A cím és az első bekezdés mondja el a cikk lényegét, a többi tölteléket elolvassa, akit érdekel a téma. A mellé pakolt kép tükrözze amit írsz. Persze nem utolsó szóban, vigyél bele egyéniséget. Ha egy író az online újságodnál képtelen erre, akkor rúgd ki, mert egy pöcs, aki azt hiszi a hivatalos megfogalmazás menő, át kell baszni az olvasót és nem számít miről ír és hogyan, mert az a jó amit ő gondol és úgyse kell beleírni a cikkbe a véleményét.

Bulvár

Itt ugyan azt írnám le, mint egyel föntebb, csak itt még inkább fontos a képi anyag és hogy tényleg miden kis dologról írjatok. Lehet hogy neked mint újság vezetőjének semmit se számít egy kecskeméti színházi rendező ittas vezetése, de sok másokat igen.

Konklúzió

Ha nem tudsz szakmai híroldal lenni, akkor ne akarj, ha nem tudsz általános lenni, akkor ne akarj és ha nem tudsz bulvár lenni, akkor ne legyél. Inkább hagyj fel vele. Nem könnyű egyik sem. Ha fél év alatt nem tudsz megmozgatni tömeget, akkor inkább vezess egy blogot arról amit szeretsz vagy adj ki egy könyvet, hogy miként ne legyen híroldalad, ahhoz úgyis értes, pénzt is kereshetsz vele és talán még segít is a jövőben ebbe gondolkodó egyénnek. Persze ha nem rontod el még a könyvet is.

Remélem a cikk eljut azokhoz akinek szántam, de szándékosan nem írtam ide őket és nem is küldöm el nekik.

Költözés

Zsófi elköltözött a Klauzál térről, a Klauzál térre :)

Nem sok változás, legalábbis nem tűnik annak. Átmentem, hogy segítsek, ha kell. Nah jó nem. Előtte este elmentünk Tomékkal inni és nagyon csúnyán sokat ittam, aztán valamikor 6 fele reggel estem be aludni.

Végeredményben ott ragadtam és egy ágyat kellett átcipelni egyik szobából a másikba. Sok esetet számba vettünk nem igazán sikerült. A végeredmény az lett, hogy egy dugóhúzóval _(amin van sörnyitó is)_ és egy fogóval szétszedtem az ágyat, majd összeraktam a másik szobában. Ilyen nagyon jó arc vagyok. Nem laktam abban a lakásban, szinte közöm sincs hozzá, mégis egy egész délutánt töltöttem ott ezzel a ragyogó metódussal. Mielőtt megkérdezitek, az ágyat egy másik ajtón vitték be, de ahhoz nincs meg a kulcs és nem akart a kedves hölgyemény fizetni 10 ezer forintot egy lakatosnak, hogy kinyissa.

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon életem során hány ilyen esetem volt. Nem tudom, mert már ezt is szinte elfelejtettem, mert egy alapvetően semmi volt. 1.5-2 óra _(plusz az egyéb pakolás, amit csináltam még ezen kívül)_ és ennyi. Az életem töredéke, de ezt ha szakember csinálja – bár nem tudom kinek a szakmája az ágyak szétszedése, másik szobába átcipelése, majd ott összerakása –, akkor ez mennyibe is kerülne. Mennyi idő alatt talál az ember megfelelő szakembert és egyáltalán van-e nála annyi pénz, hogy kifizesse.

Megerőltetve az agyamat, fel-fel rémlenek esetek, költöztetésről, ahol csak 1-2 doboz van, ugye mindenki ismeri az ilyet, aztán megmutatja a két doboz mellett a másik három szekrényt, amit még ki se pakolt, meg a szekrényt is vinni kell, meg a hűtőt meg mindent. Aztán ott volt, amikor egy kevdes haverom hívott, hogy segítsek, vesz mosógépet, aztán ő úgy gondolta, hogy azt mi majd kézzel, lábbal és BKV-val átvisszük a város másik felébe. Én jót nevettem, amíg fél óra alatt arréb tudta vinni 1.5 métert :) Sok más eset van még, ami előfordult velem. Valószínűleg mindenki mással is. Senki se emlékszik már ezekre, csak néha előkerülnek. Minket, akik nem mondanak a segédkérésekre nekem, senki se éjjenez, nem ünnepel és tulajdonképpen már-már a köszönömöt is meglepőnek tartjuk, mert többségében még az is elmarad.

Mi lenne a világban az ilyen emberek nélkül? Mi lenne nélkülünk? Ha nem lenne kihez fordulni, aki készségesen segít, majd elmegy nehogy kényelmetlenül köszöngetni kelljen azt a látszólag kis segítséget, amit ha az az ember nem lenne, akkor lehet hetekig termelné az ember vagy pénzben a túlórákat vagy ennyi időbe tellne egyedül megcsinálnia. Persze van, ahol van pénz és inkább adnak _“egy huszast”_, mert milyen jó segítség vagy és amúgy is egyszerűbb, mint felhívni egy hivatásos költöztetőt és fizetni neki három huszast. Végülis semmiség, 2-3 óra az életből, valljuk be tényleg nem sok. De az a 2-3 óra heteket javít a helyzeten vagy egyáltalán megoldja a problémát, mert magában az ember nem is tudná megoldani segítség nélkül.

Tudom rohadtul semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek, de úgy elgondolkodtam rajta.

Gyermekkori fényképezés

A mai nap lettem figyelmes rá, hogy Noémi céltudatosan akar "fotózni". Érdekes, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyen gondolkodik a témáról. Van pár játéka, amit fényképezőgépnek használ (van, amit telefonnak, amivel tud fényképezni is és van amit tényleges fényképezőgépnek). Az ok, hogy úgy tesz vele, mintha fotózna. Logikus és megszoktam :)

Itt jött az érdekes rész. TV, Youtube videó vagy a valóságban mozgó elemekre "makrózik" és ha elmozdul, akkor próbálja követni, ha pedig eltűnik, akkor vár, amíg vissza nem jön. Ha nem jön vissza, akkor megunja és keres más célpontot, de a célpont mindig valami egyértelmű dolog. Tipikus példák:

Célok vs. Álmok

Kicsi koromban voltak céljaim. Ezek egy részét elértem, a többi pedig folyamatban. Viszont voltak álmaim is, bár nem tudom, hogy volt-e értelmük azon kívül, hogy a személyiségemet módosították. Innen nézve természetesen volt értelme, viszont az álmaim totálisan ellentétben voltak mindig is a céljaimmal. Ez másnál is így van? Vagy csak én keveredtem tévutakra?

Ruhák és egyéb anyagok...

Nagyon sok olyan van, amit szeretnék megtanulni, de semmi köze az informatikához. Talán nem titok, hogy számomra az igényes Steampunk öltözködés elsőszámú. Ha látok valakit, aki egy szép ruhát, kiegészítőt elkészít, akkor nagyon írigykedem (pedig azt nem ritkán szoktam).

Ugyan így nagy problémám a háztartás. Bérelt lakás lévén a fafeldolgozás kizárt számomra (egyelőre), mert minél több cuccom van és minél nagyobbak/nehezebbek, annál nehezebb és drágább költözni. Persze van egy másik ága a háztartásnak, mégpedig a textil. Itt kapcsolódik ide az első bekezdés, tehát nem csak úgy random írom a bekezdéseket, hanem biza kapcsolat van közöttük.

Fae Nightmares

Jó látni, hogy van még mukálkodás ezen a területen is. Valaki tud még hasonló projektekről? Kész, félksz vagy csak tervben van?




Projekt oldala: http://kck.st/19qRw5O

Lerombolták a gyerekkorom

Mikor én gyerek voltam, akkor nagyon menő volt a Popeye, a Dexter Laboratóriuma, a Dragon Ball és nem utolsó sorban, talán ezzel kellene kezdenem a sort, a Tini Nindzsa Harci Teknőcök. Akkoriban nem találkoztam olyan korombélivel, aki ne azonosult volna valamelyik karakterrel.

No idáig érthető. Akkoriban magyarul mindenki tudta a szövegét a nyitódalnak. Ha csak meghallottuk már énekeltük a villogó dobozzal (közismertebb néven: TV). Aki nem ismerné annak itt van:

Aztán az ember feljebb növekedett és már közelebb volt a felnőtt-gyerekhez, mint a babához... Jóval közelebb. Megismerkedett a már fél-felnőtt-gyerek az angol változattal, ami meglepő módon nagyon hasonlított a magyarhoz, csak sokkal vagányabb. Aki nem ismerné annak itt van ez is:

Készült nagyon sok verzió. Film, sorozat is több ízben. A sorozatból 2003 környékén is ment egy sorozat, aminek a főcíme szintén jó volt:

De aztán jött a csúnya gonosz újabbnál is újabb kor, ahol megint előkerült a téma. Ha egyszer kajálták a gyerekek, akkor ha mást nem, legalább csipegetni fogják.  No problem. 3D-sen? Szinte felismerhetetlenségig átalakított karakterekkel, olyan mértékben, hogy Szecska mester (Master Splinter) alakját először úgy véltem valami új számomra ismeretlen főgonoszt találtak. Belenyugodtam, de aztán szembe jött velem a villogó dobozból a főcímdal is... Beraktak a vagány és nagy múltú zene helyett egy leheletnyit hasonlító, ámbár igencsak undorító zenének minősített, Rap-re hasonlító, hangsorozatot:

Elnézést, de nem találtam olyan verziót, amin az intro videó is és a zene is megvan. Mármint kevésbé kamerás minőségben.

Optimizmus

Nincs is annál jobb, mint amikor 11-re végre sikerül lefektetni a gyereket, majd nekikezdeni a napvégi mosogatásnak, amivel éjfél előtt nem sokkal végez az ember.

Majd mikor leül kicsit, akkor hallja, hogy épp végzett a mosógép is azzal az adag ruhával, amit akkor rakott be, amikor hazaértek a játszótérről. A kipakolás végén feleszmélni, hogy a ruhaszárítón nincs hely az utolsó ruhadarabnak hely. Míg aztán vágül a szekrényajtót kinyitva pont rá lehet teríteni a kedves kis szoknyát.

Jöhet a reggelre való előkészület, ami például a ruha kikészítését jelenti, amit előzőleg jól megbeszéltünk gyerekkel, hogy melyiket szeretné holnap felvenni (a már tiszta és szárazak közül logikusan).

Mindezek végére hajnali 1-kor (bár még nem álmosan) bedőlni az ágyba és jól elterülni (csak optimistán, tehát nem egyedül lefeküdni aludni, hanem a jó nagy ágyon elterülni).

"Minden a leges legnagyobb rendben van, ezen a leges legjobb világon"

Voltaire: Candide vagy az optimizmus 

Éjszakai altató

Egy kis segítséget kérnék. Eddig se nagyon tudtam este aludni. Kisebb voltam és a napi 2-3 óra alvás bőven elég volt. Megebb nőttem és bár kitoltódott de nem eléggé és kezd kényelmetlen lenni. Nem akarok sokat aludni, mert utána mindig fáj a fejem, de kellene. 26 évesen már érzem, hogy kell azért legalább a 6-8 óra, hogy tudjak teljesíteni, de nem igazán tudok elaludni és csak fetrengek.

Alapvetően ideiglenesen kipróbáltam, hogy sört iszok este egyet. Tényleg egyet. Az elmúlt 6 napban 6 különböző sört ittam meg és teljesen jól elaludtam tőlük, de sajnos ha minden este megiszok egy sört alvás előtt, akkor előbb utóbb erős függőségként megmarad, ami nem lenne szerencsés.

Kérdés tehát, hogy ki milyen módszert ajánlana :) Ha nem találok értelmes megoldást, akkor természetesen olvoshoz fordulok erre nem igazán vagyok kíváncsi, mert tudom, hogy ez egy opció.

Mit csinálok napközben? Mert ugye az is számít. Átlagosan naponta 15 kilométert biciklizek (van amikor nem tekerek, van amikor többet) gyerekkel a hátulján (rá kellett jönnöm, hogy ez egy durva kombó és könnyebb gyerek nélkül ^^.) Napi 2x fel le cipelem a viciklit a 3. emeletre/ről. Ha éppen időm és helyzet engedi, akkor futni járok mikor hűvösebb az idő, tehát reggel vagy este. Napközben hibajegyekhez írok leírást, próbálom reprodukálni őket, programozok, keresek új utakat, ami erős agymunkával jár, illetve tanulok (mikor mit). Ezen kívül főzök, mosok, takarítok (kisebb nagyobb sikerekkel), meg úgy általában ellátom amit ugye a házban kell. Lejárok játszótérre a gyerekkel és jatszom vele.

Este fáradt vagyok agyilag is és testileg is, de az alvás mégsem megy. Valami olyan altatómódszer kellene, ami nem járhat ilyen drasztikus következményekkel. Úgy érzem, ha sikerülne a szervezetemet hosszabb ideig adott ídőtartományra belőnöm, akkor sikerülne megszoknom és nem kellene utána már problémáznom. Mikor fiatalabb voltam azt mondták, hogy majd elmúlik ahogy idősödöm. Az inger tényleg elmúlt, de valahogy mégse megy értelmesen. Most a nagy melegben viszonylag jó, mert bár reggel nem alszom, de még az ágyban döglök és néha vissza-vissza hunyom szemem, de akkor már ugye normális esetben rég el kellene indulnom egy munkahelyre.

Jelenlegi kívánságlistám

Ha valaki úgy dönt, hogy meg akar szánni nem kevés pénzzel az ne pénzd adjon :) (ha nem akar akkor se). Van jópár dolog, ami most vár arra, hogy egyszer majd beszerzem. Gondoltam publikálom, mert sose lehet tudni kinek van épp például olcsón eladó vagy éppen felesleges pénze.

1. Knomo Balham 57-102 Double Lock Flap Tote

Ez egy táska, mert a mostani már enyhén szólva is jól kiszolgálta életét, de még valamennyire itt tartom az életben :) Elvér benne a gép és a hozzá tartozó tartozékok. No meg persze mindemellett szép is :) Bár jelenleg asszem bármilyen táska hasznos lenne a mostani helyett.

2. Blue Microphones Yeti Pro USB Condenser Microphone, Multipattern

Mikrofon. Tök jó lenne, mert erősen idegesítő a mostani egyszerű füles helyett. Ezzel max én beszélek aztán csókolom. Csinálnék tök szívesen interjúkat olyan emberekkel, akiket úgy gondolok, hogy hasznos lenne velüj jól elbeszélgetni adott témáról, de a Hangout jelenleg az én elvárásaimhoz túl sovány minőséget ad.

3. Elgato Game Capture HD

Mivel így nálam van egy nagyon jó kis +OUYA ezért jó volna azt például úgy bemutatni, hogy felveszem. Nahmeg későbbiekben az egyéb gazságokat is vele :)

4. Samsung UN32EH5300 32-Inch 1080p 60 Hz LED HDTV (Black)

No meg aztán így sok év után jó volna egy TV is, amire rá tudom kötni a kedves eszközeimet vagy nézhetem rajta a filmjeimet.

Tudom tök olcsó dolgokra vágyom :) De ez van. Az olcsóbbakat megveszem. A drágábbak meg váratnak magára. Egy táska valószínűleg be lesz szerezve, de a többi. Jó sokára. Tudom jól, hogy nem itt a legolcsóbb, csak ha minden link más boltba sorolódik, akkor figyelnem kellene, hogy azok célja létezzen. Amazon csak a termék bemutatása céljából van belinkelve, mert ott azért nagy eséllyel még holnap is ott lesz a termék. Van ezekből olyan ami például tök jó áron elérhető a +BLUECHIP boltjában, történetesen az Elgato, de az pont nem annyira fontos, mert egy mikrofonnal sokkal többre mennék, nomeg a táskáról nem is beszélve. Jó volna még valami jó HD kamera is, amit a gépre kötve gyorsan tudok felvenni tartalmat a mikrofonnal együtt, de azok között még szét se néztem. Tudom lusta vagyok és sokat akarok ^^.

Nemzeti Dohánybolt 2.0 - Csak röhögni tudok

Forrás: City Cigar

Már-már az ember úgy van vele, hogy kezdi megszokni azt, hogy nem akkor megy le a boltba cigit venni, amikor akar, hiszen a bolt úgy is éjjel-nappal nyitva van. Kezdi megszokni, hogy a sarkon lévő 3 bolt helyett mehet 4 sarokkal arrébb. Sok esetben még örültem is neki és próbáltam nyugtatni az embereket, hogy nem olyan szörnyű ez, mint gondolják. Bárcsak úgy néznének ki a boltok, mint a mellékelt képen, ami csak illusztráció.

Nézzük akkor tovább. Fiatal (18 év alatti személy) nem tartózkodhat a boltban. Semmi gond. Gondolja ezt a legtöbb ember, hiszen ne is dohányozzon a kiskorú. De mit csinálok én? Kissé mókás jelenetet kellett átélnem. Kezdjük az elején...

Dohány, adó, eszmefuttatás

Forrás: PuPu BLOGJA - Dohány

Valaki annó azt mondta nekem, hogy kb. 80% a cigarettán az, amit az állam lenyel (jövedék + áfa). Felmerült bennem, hogy mindig elhangzik, hogy sokan dohányoznak és ezt vissza kell szorítani. Nézzük is meg mit jelent ez.

2millió ember nem sok. Vagyis sok, de ha Magyarországot nézzuk, akkor ahhoz képes nem sok. Ez nagyjából Budapest. Nah jo ne csaljunk. Wiki szerint 1,740,041 fő volt 2012. Januar 1-én Budapesten, mint lakos. Mondjuk azt, hogy egész Magyarországon annyian dohányoznak, mint Budapesten laknak. Ez szerintem nem egy durva felülbecslés. Magyarorszag lakossága 2012-ben Wiki szerint 9,985,000 fő. Ez azt jelenti, hogy 17%-a Magyarországnak dohányzik. Hát ez nem sok, de tekintsük soknak. Szerintem efölött van a dohányzók száma, de mindegy is (én olyan 23-24%-ra tippelnék).

Nézzük tovább. Mondjuk azt, hogy átlagosan egy ember 2 naponta szív el egy dobozt. Van aki napi 3-at is, de van aki csak heti egyet. Legyünk szerények és mondjuk, hogy ez a nagyon sok 17%-nyi ember havi 15 doboz cigarettát szív el. Most ugye nem nézem a pipadohányt (ami igencsak finom tud lenni, ám nem is olcsó) vagy a sodort cigarettát és az egyéb más terméket.

Vegyük alapul azt, amit én szívok. Piros színű, 770 forint dobozáron van. A nevét nem mondom meg, csak azert sem ^^. De aki ismer az tudja, hogy mennyire márkahű vagyok és, ha nincs ilyen a boltban, akkor nem veszek és nem dohányzom. Van amikor a napi 1 doboz helyett 0 szál cigaretta érinti a számat, mert egyik boltban sincs. De nem is ez a téma. A lényeg, hogy ennyivel fogok szamolni és ez a cigaretta nem tartozik kimondottan a drágább fajtába. Sőt...

Akkor most jön a számolás: 770 * 15 * 1,740,041
Ez egy hónapnyi cigaretta. Ennek a 80%-át vesszük ugyebár,
ami az államhoz vándorol: 770 * 15 * 1,740,041 * 0.8

Eredmény: 16,077,978,840 Magyar Forint.

Ez az államnak akkor 16milliárd forintot jelent? Havi? Csak az hogy 17% elszív napi fél doboz cigarettát? Mennyi ez egy évre? 192,935,746,080 Magyar Forint, azaz majdnem 193milliard forint. Éves szinten majdnemhogy 200milliard forint az, ami csak a dohány miatt befolyik államhoz. Vajon, ha ezzel együtt csak növelni tudjuk, az amugy is értelmetlen államadóságot, akkor enélkül?

De ha azt mondjuk, hogy csak az 5%-a dohányzik hazánknak (vagyis összesen ~500ezer ember), akkor is 55,356,840,000 Magyar Forint az ami az államhoz jut éves szinten. 500ezer embernél pedig 100%, hogy többen cigarettáznak. És ugye az egyéb más dohányt nem is néztük, mert én például szeretek pipázni, szivarozni és vizipipázni is.

Ez úgy most csak eszembe jutott, ahogy ránéztem a piros pajzsos dobozomra és közben szembejött velem egy cikk, aminek a címét már nem tudom, mert mire megírtam ezt, mar nem talátam, de valami politikai volt az biztos.

Pár napja vagyok újra bringás...

... de már utálom a taxisokat. 2 napja rámnyitotta egy taxis az ajtót a parkolóból. De erre fel voltam mentálisan készülve így baj nem lett belőle. Ezek után egy egyirányú utcából, a 3 sávos útra kikanyarodó taxis semmibe vette elsőbbségemet, de erre is fel voltam készülve teljesen, mert hát a bringás az takarodjon útról, ha nincs járda keressen más utat magának.

De a mai napon végképp elfogyott a türelmem. Sajnos a rendszámtábláján lévő karakterláncot nem sikerült memorizálnom, mert volt nagyobb bajom is.

Mi is történt? Megyek nagy nyugalomban, tekerek. Nem nagy sebességgel, de úgy elvagyok. Taxis előttem lassít, majd féklámpák be. Én szépen indexelek, hogy akkor kikerülön, gondoltam a parkolóba kíván beállni. Nah de ebben a pillanatban fogja magát és mintha a záróvonal ott se lenne, így indexelni se kell, ő úgy gondolta, hogy megfordul. Elrántja a kormányt balra és hopp már majdnem a másik sávban van. Erre nem annyire voltam felkészülve, így gyorsan félrerántottam a kormányt, mondván inkább a jártán landoljak mint a motorháztető túloldalán. A várt esés megtörtént, az alkoholos fertőtlenítés még mindig szar dolog, de a legpofátlanabb, hogy ezután még szépen rám is dudál a kedves sofőr úr, majd mint ha mi se történt volt szépen továbbhalad a másik oldal sávjaiból az egyiken amelyikre érkezett remek fordulata után.

Kedves taxisok, akik szartok a bringásokra: Kapjátok be!

3 év

Május 17. Ez az a nap, amikor Noémi megszületett. Immáron három éve. Elmondani nem tudom, hogy mennyire furcsa belegondolni, hogy három éves lett. Egy önálló lány, aki bár makacs, de nagyon szeretetteljes. Megnézve egy-egy régi képet látom a helyzetet is, és nagyon jó érzés látni, hogy ki lett belőle ennyi idő alatt. Egyszerűen hihetetlen, de itt van és azt hiszem ez életem legjobb dolga, ami történhetett. Bármi ami ezen kívül jó dolog, az eltörpül amellett, hogy van Noémi :)

Re: kettős mérce

Elozmeny: http://mau-palantir.blogspot.hu/2013/05/kettos-merce.html

Nokerem... Vegyuk rendre mit gondolok:

Tenyleg elbaszott alapokrol indultunk.

Az elmult 3 evben igencsak sok alkalommal probaltambarmit is tenni, ami segitset barmin is. Az eletem nagy reszet szo szerint kiirtotta belolem. Lemondtam olyanokrol is, amiket szerettem, de maga hulyesegnek talalta vagy szimplan nem tetszett. Sokszor probaltam beszelni magaval, am valaszokat sose kaptam semmire, de kerdeseket sem, meg ugy semmit sem csak azt, hogy milyen szar alak is vagyok.

Mivel mashogyan nem kommunikal velem igy, ha ki akarom adni magambol, akkor mas lehetosegem nincs. Amugy pedig a maga bogja/"versei" is ugyan ezek. Bajod van valamivel kiirod es vagy eljut a celszemelyhez vagy nem, de kit erdekel, mert legalabb leirtad. Este probaltam kulturalt hangnemben megvitatni a problemat, amire csak mely csendet kaptam meg egy olyan nezest, hogy "Hulye vagy?". Semmibe se tartott volna, azt mondani, hogy "szedje le", sot en valahol erre vartam, hogy talan egyszer meg ramirsz.

Kell-e szabadido? Nem kell, ha azt mondja elkoltozik koltozzon, de akkor ne azt jatsza, hogy meg itt lakik es nem latom. Az elmult 2 evben bulizni se voltam sehol, maga volt mindenfele. Ezzel nincs is bajom. Csak ha elvileg este hazajon, es csak hajnali 2kor irja meg, hogy megse jon ma haza, meg elotte kb 5-tol 2-ig nem lehet elerni semmilyen feluleten (telefon, sms, gtalk, email barmi), akkor szeritem joggal erzem azt, hogy maga nagy ivben szarik rank, mert meg arra se kepes, hogy idoben jelezzen.

Nem akartam a premiumabol ceget alapitani, az a sajat fizetesembol lett felrerakva, csak ugye voltak olyan kiadasok, amik annak voltak koszonhetoek, hogy maga szerint a bolcsi szar, ugyhogy ha mar maga is bejar dolgozni es en is, akkor biza valakinek vigyaznia kell a gyerekre.

Nem a maga fizetesebol hiteleztem el magam, hanem a sajat fizetesebol allapodtam meg a ceggel ahol dolgozom, hogy reszletre fizetem ki a gep arat, amit vettem, aminek koszonhetoen tudja most hasznalni azt a gepet, amit hasznal maga is. Mindezt mondja ugy, hogy mielott nem dolgozott, hosszu eveken at mindent en fizettem ki magara is es azokra a magafajta hulyesegekre is, amikkel neha nem voltam kibekulve.

Hogy ki mennyit volt itthon. Hat elvileg ez volt a cel, hogy en hazajovok itthonrol dolgozok es maga bejar, es estenkent (ahogyan en is tettem) hazajon es legalabb akkor ki tudom pihenni magam picit.

A gyereket nem en bantottam tobb izben is, nem en mondtam ra hogy gyulolom, nem en mondtam ra, hogy barcsak meg se szuletett volna. Igen volt egy pont, ahol en ugy dontottem, hogy ne hajlon meg noemi hanem csaszarmetszes legyen es igen akkor nem alltam ki es modtam, hogy marpedig itt nem lesz csaszar, mert a holgy csak es kizarolag korhazmentesen teljes szulest szeretne. En azota sem banom, hogy egy 8 honapos magzat nem ment karba es maganak sem lett belole baja. De rendben nem kell bennem bizni, miert is kellene, de az, hogy szep csendben fogja magat es nem valaszol, nem beszel, nem kerdez vagy mond, csak ha eppen tenylegesen en basztam el valamit, mert ugye akkor megy boszen a beszologatas.

Hogy miert ide irom? Mert nem mar en sem tudok bizni benned.

Felelőség vs. Egó. Segítség!!!

A mai nap azt hiszem végképp beigazolódott, hogy a kedves asszony, aki a lakásban mellettem él, totálisan alkalmatlan arra, hogy emberek közé engedje bárki is, de végképp arra, hogy gyereket neveljen. Miért?

Bejelentette ugyebár, hogy elköltözik következő hónapban. Rendben, semmi probléma. Valószínűleg jobb lesz így neki is, nekem is, de legfőképpen a gyereknek, hogy itt marad velem. Ezek után tulajdonképpen heti szinten kb 4-6 órát láttuk itthon. Dolgozik, ok.

A mai napon egy leendő albérletére azt mondták, hogy az akivel oda akar költözni az költözhet, de ő nem mehet. Kissé kiborult, mert mindenféle intrikák vannak emögött.

Írt egy verset (vagy mit) ad notam belgae címmel, amire mint teljesen független olvasó válaszoltam, hogy van azért a gondolkodásmódban pici hiba. A teljes kommentem így hangzott (mert mi van ha törli =O):

Nehol azert benne van a:
Nem sozom meg az egy tanyer leves is baj.
vs.
Beleontok 2 kilot is baj.
Igen mindketto baj, mert van egy egeszseges kozeput.

// gondolok itt:
otthon ülök lóg a lábam az a baj
dolgozom és lóg a belem az a baj
...
hetekig túlóra hazasejövök az a baj
azert van egy koztes allapot =P

Erre válaszként küldött egy oly egyszerű sort, hogy:

ó igen, Bovaryné meg én vagyok, mi?

Szóban, ha már itt ül mellettem, megkérdeztem, hogy mire gondol, mert én nem értem a két komment között az összefüggést, mint egyszerű olvasó. Válasz nincs, mégcsak egy "szívás!" sem. Miután elkezdtem ecsetelni, hogy engem azért érdekel a válasz annyi volt, hogy keressek rá Google-ben. Most olyan negyed kettőt írhatunk, ejszaka. Tehát 01:15 körül lehetünk. Ennek talán a későbbiekben van fontossága.

Megszakítva a közös sorozatrésznézésünket, amit épphogy csak elkezdtünk volna (3 másodperce indult el) megjegyeztem, hogy akkor ez kis időt fog igénybe venni. Találtam pár cikket. Bele-beleolvastam, de a leírtak újat nem mondtak, ellenben még a választ sem kaptam meg arra, amire kerestem.

Eltelt körülbelül fél perc. Kedves hölgyemény sehol. Nah megkérdezem hova lett, már csak azért is, hogy tudjam, minden ok-e és mikorra várható vissza. Én már láttam azt a részt, így nekem nem igazán volt sürgetős. A kérdésemre válasz nem érkezett. Kimentem előszöbába, hátha a mellékhelyiséget támadta meg, de ott se volt. Megkérdeztem harmadszor, majd negyedszer hátha csak nem hallja. No akkor kiment dohányozni. Kimegyek sehol. Bejövök ismét megkérdezem, még csak egy nyögés sem. Bemegyek a gyerek szobájába, hogy akkor hátha ott van. Felkapcsolom a villanyt és látom, hogy ott fekszik. Hja a gyerek a mi ágyunkban aludt el.

Megjegyzem, hogy azért válaszolhatott volna. Nah ekkor kicsit elpattant nálam a cérna, mert nem érdemeltem ezt meg szerintem, így megemelt hangszínen kifejtettem, hogy ez enyhén szólva is bunkóság volt tőle. Leülök akkor a gép elé, hogy lekapcsoljam az imént elindított videót, mire ő kijön a szobából fogja magát, felöltözik és táskával együtt kisétál az ajtón. Semmi elköszönés vagy valami. Még a gyerek felé egy jelképes puszi, integetés és hasonló se mutatkozott mozgásán. Miután még ezek végén sem tudtam, hogy pontosan mi a baja velem és miért olyan amilyen, gondoltam kifejtem, hogy az imént írt "versében" elvárja, hogy mások, ha bajuk van vele, akkor azt mondják meg neki a szemébe, képtelen arra, hogy ha neki van baja valakivel, akkor megmondja mi a baja. Történetesen nekem. Semmi válasz megy tovább ki az ajtón.

Mikor jelezte, hogy elköltözik, mondtam neki, hogy valami papír kellene arról, hogy egyedül nevelem és ő nem vesz részt benne, amire erős tiltakozásba fogott. Gondoltam legalább kibillentem az egójának hatalmas hegycsúcsáról csak kicsit is és megjegyeztem, hogy amennyiben ezt így fojtatja, tehát pl az éjszaka közepén lelép, mert épp nincs jó kedve, akkor mindenképpen (akár jogi úton is, ha kell) alá lesz írva a papír, hogy lemond a gyámságról. No, ismét megtapasztaltam milyen amikor magasról szarik a fejemre figyelembe se veszi, amit mondok és elengedi a füle mellett, mert meg se állt, csak ment tovább.

Valaki segítsen már, mit tudok tenni? Mi a legésszerűbb, amit tehetek? Egyszerűen lassan ott tartok, hogy félek egyedül hagyni vele a gyereket. És ez mégjobban megrémít. Valaki segítsen!!!

De minek?

Ennyit erről. Egész délután szenvedek (ok szeretek sütni-főzni, de akkor is) sütemény készítéssel, jó sok gyümölcssel (még jól is néz ki) és a végeredmeny:

 - Akkor felvágjam?
 - Felvághatod
 - Kérsz?
 - Biztos finom

És még csak meg se kóstolta, igaz neki készült, de minek.

Multidezo levelek

Most hogy visszaneztem egyeb ceges megkereseseket. Elgondolkodtam rajta, hogy mi lett volna ha... Furcsa eredmenyekre jutottam. :)

Emlitve van egy ceg, de ne sertodjon meg senki, aki ott dolgozik, dolgozott vagy ott akar dolgozni. Jo cegnek tartom es csak buzditani tudok mindenkit. Ezt a bejegyzest nem fizette senki es a DN sem. :)

Peldaul ha anno a Digital Natives kb 1 honappal korabban keres meg, amikor meg aktivan Ruby fejleszto voltam es toltam es szerettem a RoR iranyvonalat, akkor most ott lennek (valoszinuleg), mert nagyon szimpatikus ceg csak epp 1 honappal elcsusztak, amikor mar egy jo helyen voltam, ami annyira nem volt jo hely, mint kesobb kiderult, de szabad voltam, ahogy szeretem. Mivel szabad voltam nekialltam kiserletezni a Node.js-el es nagyon megtetszett es azota is tetszik viszont a RoR iranya egyre kevesbe tetszik. Ha elmentem volna oda, akkor nem biztos, hogy Node.js-ezek ilyen erovel, mert nem lett volna idom ra munka mellet. Felmerult bennem a kerdes, hogy vajon ez jo nekem vagy sem? Mindenesetre orulok, hogy igy alakult ahogyan, mert sose banok meg semmilyen dontest, mert akkor sajat magamat kopnem kvazi szembe. Viszont azt nem tudom sehogyan sem elkepzelni (pedig jo fantaziam van), hogy hol tartanek most. Ez egy nagyon furcsa erzes, foleg ugy, hogy most nem akarok sehol se dolgozni.

Nektek volt mar ilyen? Vagy csak en vagyok ennyire elborult? ^^.

A Google néha nagyon hülye

Valamikor egy hónapja vásároltam (pontosabban kaptam) a androidbands.com-ról pár NFC csippet. Nah azóta minden, de tényleg minden létező AdSense reklám, ami szembe jön velem az androidbands-es reklám. De ha már megkaptam amit akartam és mást amúgy se tudnék ott venni, akkor minek tolja a pofámba?

Rá kellett jönnöm...

... hogy útálom az embereket. Random élőlények mászkálnak az utcán, akik azt keresik, hol és miként köthetnek bele másokba. Van aki rövidebb és van aki hosszabb ideig tartózkodik a házak közötti sötétségben.

Egyszerűen már lassan ott tartok, hogy ütök minden járókelőt, majd jöhetnek a nehezebb falatok, az autósok is. Aztán a bringások desszertnek. Pár apróbb mozzanat következik, hogy miért jutottam erre a döntésre. Erre a döntésre én, akit sokan a szeretet és a vidámság példaképének tartanak.

Van sapka, nincs sapka

Gyerekkel sétálunk az utcán. Párás a levegő és néhol még pár csepp eső is leesik a felhőzetünkből, mely végképp borússá formálja a nappalokat. Gyerek a sapkát pillanatok alatt leveszi, így kézenfekvőkk kapucnit húzni rá, ha már úgy is van a kabáron. Ideig, percekig hordja azt is, ám leveszi, ha nem érzi úgy, hogy kellene. Amint hiányát érzi felveszi magától. És egyszercsak velünk szembe jön egy az utcákat néhanapján járó – általában a kisbolt és a lakása között teszi ezt – és az első alkalommal, már vagy 10 méterről elkezdi a jajveszékelést, hogy:

- Jaj szegény gyerek, megfázik a feje. Miért nincs rajta sapka?
- Volt, de leveszi.
- Hát, hogy képzeli, hogy sapka nélkül van a gyerek?
- Ha gondolja felrakhatja vissza a fejére és meglátjuk, hogy az elkövetkező 3 méteren hányszor veszi le és maga rakja vissza. Csak nyugodtan, felhatamazom.
- Nem az én dolgom ez...
- Nahugye, köszönöm.
- De szégyelje magát, ilyen embernek a közelébe se engednék gyereket, nemhogy nevelhessen egyet.

A bezsélgetés többi részét inkább cenzori okok miatt nem írom, mert az már biza nem lényeges.

Este van már, este van már

Kicsilány, asszony meg én sétálunk az utcán. Este fél 8 körül járhatunk. Gyerek hiperaktív. Nem kicsit, hanem nagyon. Gondoltunk egyet lemegyünk a Zöld Macskába , hogy aztán ott jól elfogyasszunk egy-egy teát (én meg persze a fincsi Mici turmixot). El is indultunk és én már meg is bántam, mert Noémi minden egyes szegélyen végigsétált, majd a végén leugrott, de ehhez kellett az én kezem is, mert hát valaki kezét fogni kell hozzá. A Nagyvárad tér és a Klinikák között biza elég sok ilyen szegély van. Épp az egyiken ugrál a gyerek, amikor is 4 idősödő uriember, akik az utca mindent tudójának hiszik magukat megszólal mögöttünk vagy 2 méterrel:

- De késő van már, a gyereknek már rég az ágyban lenne a helye.
- Nem tudom, hogy miért kínozzák a gyereket. - mondotta egy másik bölcs az 5 fős tömegből.
- Nem fáradt a gyerek. - Teljesen nyugodtan mondá asszony válaszul nekik.
- 5 unokás nagypapa vagyok tudom mi kell a gyereknek.
Itt azért már kezdett elfogyni a türelem.
- Leszarom hány unokája van.
- Milyen beképzeltek és ostobák a mai fiatalok.
Majd egyre távolodva hallatszik a morgolódásuk.

Lehet, hogy ágyban a helye, de kérem szépen, én már aludtam volna, de a gyerek még pattogott. Valamivel le kell nyugtatni, éppenezért mentünk le. Meg amúgy is, mi köze ehhez másnak?

Non-stop utcán járó

Nem hazudok, miért tenném. Be kell valljam valaha én is éltem utcán. Nem sokat, mert volt erőm és vállat vonva elindultam, hogy kimásszak a gödörből. Nem volt egyszerű, de sikerült. De amíg az utcán voltam eszembe se jutott más gyerekét leszólítani az utcán, hanem inkább a szülőhöz fordultam, hogy például szóljak leesett a kesztyűje a gyereknek. De hát ezzel nincs is bajom, szólítsa csak le a gyereket. Hívja oda magához. Rendben, elég humánus vagyok és ha ettől neki jobb lesz, akkor tegye. Ezek után, ha a szülő odaszól, hogy "Gyere kicsilány, sierünk most, majd visszafele" és nem kapcsolat az ember agya, hogy akkor nem hívjuk még közelebb, akkor az már egyszerűen érthetetlen. De a következő mozzanat végképp hihetetlen. Ezek után még belenyúl a tisztának nem nevezhető táskájába és elkezdi elővenni a kis darab kenyerét, hogy azt a gyereknek adja, legalábbis egy falatot. Amennyiben ismerném a hölgyet és nem sárral lenne megkenve a kenyér, hanem mondjuk vajjal, akkor lehet nem is bántam volna, de amúgy is siettünk, mert késésben voltunk. Node! Mi a fékfenéből gondolta, hogy:

1. Csak úgy odaadhat bármit is egy gyereknek?
2. Nincs-e valami betegsége, mondjuk gluténérzékenység?
3. Ha sietünk, akkor ráérünk játszani?

Természeretesen értékelem én a kedvességet, de ebben az esetben inkább volt idegesítő, mint aranyos mozdulatsor. No persze ezek után ráordítottam, hogy ennyi. És hát persze, ezek után még neki kellett mondani, hogy én milyen alapon merek ordibálni és legfőképpen a gyerek előtt. Ezen pont volt az, amikor úgy éreztem oda kellene mennem, megkérnem, hogy álljon fel, amjd megkérnem, hogy vágja magát pofon... háromszor is.

És persze mindez történt nagyjából 3 perccel azután, hogy egy másik hasonló életmódú elkezdte magyarázni nekem, hogy van egy gyermeke és nem tudja etetni. Válaszoltam is, hogy bocsi, de sietek és amúgy is, mint látható nekem is van egy és én neki próbálok minden nap enni adni. Ez eddig a szokásos élethelyzet. Vagy tudok adni és adok, ha úgy érzem a másik oldalon jó helyen van, vagy nem adok. Nem adtam. De ezután... ... Megkérdezte, hogy albérletben élünk? Mennyibe kerül? Hol? Mennyibe kerül? Itt még bírtam magamat tartani agresszió nélkül, de ezután a kenyeres eset már csak dobott egyet az életérzésemen.

Tehát

Most lehet én vagyok a túl érzékeny meg barátnőm, de ezek és még sok más hasonló eset után azt kell mondjam: "Útálom az embereket, tisztelet a kivételnek és sajnos azt érzem a kedvességem fogyóban van. Már nem sok víz van a kút mélyén, tehát után kellene tölteni."

Bejutottunk a patológiára, de minek?

Tegnap ugyebár írtam, hogy mekkora szívás volt a patológiával. Nah ma korán – értsd háromnegyed óra séta és előtte meg keves alvással is, de 10-kor felkeltünk – beértünk és örültünk, hogy van ott valaki. Leültetett minket, majd mondta, hogy beszéljünk temetkezésesekkel. Kérdezem gyorsan, hogy mit hol kell aláírni, miegymás. Válasz: "Hja semmit, csak ennyi a többit a temetkezéses csinálja"

Kérdezem: Mi a faszért kellett tegnap bemennünk akkor a patológiára? Ezt a tegnapi "kedves" doktornő nem tudta volna elmondani? Természetesen nincs bajom az ottani emberrel, mert kedves volt meg minden, de most ezért megint jól lefagyott a tököm is és semmi se történt.

Ellenben megtudtam, hogy milyen rohadt drága, ha valaki meghal. Gondoltam, hogy nem olcso, de egy akkora számot kaptam államitól, hogy meglepődtem. Aztán néztem, hogy ennél csak drágább van. Hinnye.

Magyarország, információáramlás

By Alex E. Proimos

Sok dolog van, amire azt mondják kis hazánkban, hogy nem teljesen úgy működik, ahogyan az kellene, hogy legyen. Ezekből már többel én is találkoztam. Nem is olyan régen, amikor Réka született, akkor megpróbáltunk anyakönyvit javíttatni, hogy elismerem apaságom és kerüljön szépen rá, hogy én vagyok Az Apa. Nokérem akkoriban úgy jártunk, hogy csütörtökön mentünk. Kiderült a nyitvatartás:

• Hétfő: 8 órától 18 óráig
• Szerda: 8 órától 18 óráig
• Péntek: 8 órától 12 óráig
• A többi napon zárva vannak.

Mi sem egyszerűbb, akkor hétfő 5-kor végzek és odaszaladok, talán pár perccel korábban eljövök. Fél hatra oda is értünk. És... Mondotta a hölgy, ha apaságit akarok, akkor legyek ott 5-ig. Mivan? Nemár. Ok, elkéreckedtem munkahelyről és elintéztük.

Node nem is erről akartam írni, mert eddig nekem ez volt a legsokkolóbb. De most ezt képesek voltak még tetőzni.

Szombaton az orvos azt mondta, hogy hétfőn kora délután hívjam fel, hogy mikor menjünk be. Nekem a kora délután olyan 1-kor kezdődik. Negyed kettőkor fel is hívtam. Mondja az aszisztens, hogy kérem szépen a doktornő ebédel, hívjam fél óra múlva. Semmi gond, mondom én. Fél óra múlva akkor felhívom, hiszen enni kell mindenkinek és hát az is még úgy kora délután. A hívást megismételtem egészen pontosan 14:07-kor. Hjaj de jó, hát a doktornő ott van. Mondja is gyorsan, hogy menjünk be a gyerekosztályra Réka takarójáért, aztán menjünk át a Patológiára, majd ott eligazítanak. Nah akkor felöltöztünk és besétáltunk. Ez egy jó 3/4 órás művelet, mert hol lenne a célpont, mint a város másik legszélsőbb pontja. Megérkeztünk háromra, így mondhatni jó időt mentünk. Nagy nehezen előkerült – három orvos közreműködésével – a nem is olyan régen emlegetett takaró. Megkérdeztük hol a másodlagos célpontunk és mint kiderült 2 épülettel odébb. El is indultunk gyorsan, majd odaérve tapasztaltuk a feliratot: Nyitvatartás: 8 órától 14 óráig. Ami azt jelenti, hogy amikor a "kedves" doktornénivel beszéltem, akkor már réges régen (6-8 perce) nem volt senki az adott épületben. Gondolom nem tegnapelőtt módosították a félfogadási rendet. Így teljesen jót sétáltunk kétszer háromnegyed órát, hogy átvegyük Réka takaróját, amit megtehettünk volna másnap is, amikor be tudunk jutni a patológiára is és nem -5 fok van kint.

Nah nekem ez végképp kiverte a racionalitás határait.

LinkedIn: Ez rád nézve elég ciki

A mai napon kaptam levelet +LinkedIn-től. Elsősorban ez nem meglepő, hiszen folyamatosan kapok leveleket tőle, pedig már minden létező checkbox-ról levettem a pipát. Tehát, eddig nem is meglepő. Az igazán nagy "wtf?" érzés akkor kapott el, amikor megláttam a címét.

Kis kitérő. Mire használom eme remek szolgáltatást. Röviden leírva semmire. Kitöltöttem a profilom és néha belépek, amikor kapok valami szemetet tőlük és megírom a fejvadászoknak, hogy elmehetnek a picsába. A profilom úgy ahogy ki van töltve és kvázi amikor belépek mindig kiírja, hogy mióta nem léptem be 2 ember nézte meg a profilomat, ha kíváncsi vagyok kik voltak azok, akkor ápgrédeljek. Tök jó. Ha naponta belépek egyszer – ami nem igaz, mert inkább heti szinten használom – akkor az jóindulattal is 31x2, azaz 62 profilmegtekintés. És akkor nem néztük, hogy lehet van aki többször is megnézi a profilomat.

Nah tehát ezek után az alábbi kép igen meglepőnek tűnt. Végül rájöttem, hogy tulajdonképpen ez a nagy "Professönel Szosöl Netwörknek" elég ciki. Mármint ha ezzel én a top 10%-ban benne vagyok, akkor kérem szépen nem sok profilmegtekintésetek van úgy általában, akkor miért is töltsem ki a profilomat?

Megszűnt egy gyereksírás

Réka
2013-01-10 -> 2013-02-09

Január 10. Életem egy nagyon fontos mozzanata volt. Megszületett második lányom és megkapta a Réka nevet, ami igazán szép név. Hasonlóan szép, mint Noémi, az első lányomé. Míg kicsi volt nem igazán tudtam vele mit kezdeni, mert egész nap aludt és evett. Persze odabújtam hozzá, fogtam a kis kezét... Pontosabban odaraktam az ujjam és ő megfogta.

Minden rendben haladt. Úgy éreztem végre az életem egy normális útra terelődik. Nincs milliós tartozás, van két szép gyermekem, van munkám és kezd visszatérni a munkakedvem is.

Február 8-án leutaztunk az immáron négy fős családdal anyumat – azaz a nagyszülőt – meglátogatni. Minden rendben is haladt. Február 9-én délelőtt felkeltünk és kimásztunk az ágyból. A nagymama mondta csináljak pár fotót Rékáról, mert nem fér hozzá, mivel Zsófival van mindig és sose látszik belőle semmi. Szépen el is vettem a kezéből a fényképezőgépet és átosontam csinálni pár képet. Vidáman fotóztam ahogy fordult, ahogy ásítozott. Visszaadtam a gépet, mondván, majd délután ha aktívabb lesz csinálok még képeket.

Elindultunk be a városba Zsófi, Réka és én. Beültünk egy sütire, majd miután megettük méltatlankodva óbégatni kezdett Réka, hogy "Most akarok enni valamit, mert morci leszek." így elmentek enni, úgy ahogyan azt kell. Kis idővel később elindultunk, hogy szép lassan hazamegyünk, mert az ebéd már készen lehet, no meg vittünk haza süteményt és nehogy a szakadó hóban baja essen kicsit kapkodósabbra vettük a lépteinket.

Réka ismét sírni kezdett, majd betértünk a Malom bevásárlóközpontba, ahol a pelenkázó foglalt volt, és kis várakozás után elhallgatott Réka. Úgy döntöttünk sietünk haza, mielőtt előlről kezdi és akkor már a jó meleg szobában tudjon enni. 10 perc múlva haza is értünk. Én leültem Noémi mellé, hogy kicsit megölelgessem és megkérdezzem Nagymamával jót szorakozott-e.

Egyszer csak keserves és félénk szólítást hallottam. Odamentem, majd az ágyon egy véres ruhájú, fehéres színű, mozdulatlan Rékát láttam. Azonnak hívtam a mentőket. Felvettem megölelgettem, hátha csak viccel. Nem viccelt. Ahogy az ügyeletes mondta a hátára fektettem és leszaladtam, hogy ha jönnek a mentősök, akkor be tudtam minél gyorsabban engedni őket.

4 mentős érkezett. Ilyen gyorsan mentőautót kiérkezni még nem láttam és amilyen tempóval próbáltak segíteni. Egyszerűen félelmetes volt, hogy láthatóan minden szemöldökrezzenésük azért van, hogy Réka újra lélegezzen. Hívtak közben segítséget és pár perccel később meg is érkezett az OMSZ-os kocsi tovbbi 3 emberrel. Már 7-en álltak Réka fölött. Fél óra múlva eljutottak arra a szintre, hogy akkor most irány a kórház, amilyen gyorsan csak lehet, mert talán sikerült valamennyire életet csiholni belé.

Ekkor Zsófi bement velük a kórházba és pedig gyalog mentem utánuk. Útközben rekord mennyiségű dohány fogyott el és felhívtam főnökömet, hogy hétfőn nem valószínű, hogy leszek munkahelyen, mivel most vitték be sűrgősségire a lányomat Kecskeméten és hát esélytelen, hogy hétfő reggel én Budapesten legyek.

Mire beértem a kórházba és pont beléptem a gyerekosztályra kaptam az SMS-t, amiben csak ennyi állt: "nem".

Először nem mertem elhinni, hogy mire írja, majd beléptem a szobába és az orvosok is elmondták. Nem élte túl. Meghalt. Bevittek minket hozzá. Itt bírtam először sírni, ahogy megláttam a kis testét és már mentem volna oda hozzá, hogy odarakjam a kezeibe a mutatóujjam. De felesleges lett volna. Ott feküdt mozdulatlanul. Vártam mikor kezd el sírni, hogy ott vagyok, de nem fogom és nem puszilom, mikor kezd el méltatlankodni, hogy miért nem veszi fel senki, ahogyan azt szokta.

[cut] Akár mit teszek megtörtént. Budapestről Kecskemétre még két szép gyerekkel jöttem, de haza már csak eggyel megyek. Van egy lányom, aki 30 napig élt. Pont mint a Trial verziós programok. Csak ezt nem tudom meghosszabbítani. Legalább az egy kerek hónapot élhette volna meg. De még azt sem.

Aludni próbálok, de nem megy túl jól. Álmomból felkelek, hogy sír Réka. Néha csak ülök és elbambulok magam elé és az ránt vissza a valóságba, hogy Réka nyöszörög. Képtelen vagyok sírni, pedig azt kellene. Belül sírok is, de kifele nem megy. Remélem, azért menni fog. Nincs szükségem sajnálatra, nincs szükségem arra, hogy részvétet adjon bárki is, mert őszintén szólva kurvára leszarom. Én csak sírni akarok egy "jót".

Elnézést kérek a nem túl pozitív posztért, de hát valahova ki kellett adnom és ha már ez a személyes blogom magyar nyelven, akkor ide írom.

Azokat a képeket, amik készültek róla a +[Yitsushi] Folyam.info ide vonatkozó bejegyzésében teszem közzé.

Munka, szórakozás, tesztelés

Lévén lehet munkahelyet váltok és egy nem Google+ közösségi oldalhoz mennék dolgozni.

Így be is regisztráltam a #facebook -ra. Pontosan ugyan úgy, mint itt annó, elkezdtem ott írni a tapasztalatokat szépen posztokban. Sok hülyeséggel találkoztam, viszont sok olyannal is, amikre itt már majdnem éve várok. Vegyük is sorra miket írtam le eddig (És mi az amit nem írtam le, de bennem van).

Timeline
Ez egy nagyon király dolog. Önmagában nem sok mindenre jó, de valahogy a két oszloppal könnyebb áttekinteni a bejegyzéseket egy profilon. Nekem bejon. Bár még nem teljesen fogtam fel, hogy miért jó valamit a Timelineról elrejteni, de nem törölni. Például írok egy bejegyzést és nem akarom, hogy a Timeline-on ott legyen, de lássák a haverok? Mivan?

Regisztráció törlése
Régen ezzel az email címmel volt egy Facebook regisztrációm. Ezt nagyon nehezen, de sikerült törölnöm. Meglepődve tapasztaltam, hogy újra kellett regisztrálnom, tehát ténylegesen törölték. Még az URL-ben használt nevem is szabad volt (ne kérdezd mi az... yitsushi... szerinted?) viszont az örömöm egyből alább hagyott, amikor nekiállt ajánlani ismerősőket. Nulla kitöltött profillal. Persze sokan ismerhetik az emailcimemet, de volt olyan, akit ajánlott és régen "ismerősők" is voltunk egy játék miatt, de ő sose láthatta a címemet és amúgy meg semmi közünk egymáshoz még kontinens szinten sem. Most akkor törölt vagy nem?

Blogolás, mint itt
Nah erre alkalmatlan szerintem. Mármint van jegyzet, ami nem tetszik és van poszt, ami meg nulla formázás. A kommenteknél, meg enter aztán el is küldte. A legrosszabb pedig, hogy nincs szerkesztés gomb. Hát ez halál. Ami viszont iszonyatosan hiányzik innen Google+-ról és ott van, az nem más, mint a bejegyzés írása utáni láthatóság állítás. Ha egy bejegyzésem Publikus-ra sikerült, akkor át tudom állítani Close Friends-re.

Barát és követés
Nem egészen vágom, hogy miért jó. Most az hogy barát az van akinek elég tág, van akinek szük. Én innen Google+-ról kb 3-4 embert tudok annak nevezni, míg a való életből, akit ismerek személyesen... ... .. is csak 3-4 embert. Nomeg aztán az édesapán Family tag, de nem barátom, hanem az apám, a nagyszülő meg méginkább nem az (már ha élne bármelyik is nekem) de a szomszédom biztos nem az és a volt osztálytársam sem. Sőt nem is érdekel mi van velük. Itt Google+-on ha beköröz valaki, akkor vagy visszakörözöm vagy nem, de ezt ő szinte észre sem veszi. Ha Facebookon küld nekem valaki egy barátkérőt, akkor biza vagy ott fog maradni értesitőként vagy értesül róla, hogy leszarom mi van vele, esetleg visszajelöltem és így besorakozott a 3-4 ember mellé. Mert persze ott a Follow funkció. Van ilyen, akkor miért nem csak az van? Mindegy is. Ahány közösségi oldal, annyi megnevezés és szokás. Továbbléptem és elkezdtem feltölteni a Close Friends csoportot (ez még később előkerül, persze nem a Close Friends, hanem a csoport, mint megnevezés) és ide pakolom a tényleges barátokat. Jelenleg még üres =O

Follow, avagy követés
Érdekes dolog, hogy nem minden profilon van követés funkció. Nagy nehezen megtaláltam, hogy alapértelmezetten ki van kapcsolva, de bekapcsolhatod, hogy kik követhetnek. Alapértelmezett beállítás, hogy csak barátok. Nah de, ha barát valaki akkor így is úgy is követ nem?

Oldalak
Ugyan arra jó, mint itt a Gogole+-on is. Különbség, hogy az oldal "falára", ha engedi akkor írhatnak mások is.

Csoportok
Nah itt kicsit meg voltam zavarodva, mert amit itt Community-nek neveznek az ott Group. Nade az is Group, amit te csinálsz a barátaidnak, azaz a Körök. Tehát van egy Group, ami az itteni egy Közösséggel egyenlő és van egy Group, ami egy itteni Köröddel egyenlő. Kicsit yavarba ejtő, amikor erről kell beszélni, mert ugye mondjuk megpróbálom elmagyarázni, hogy lehet "köröket" létrehozni és mondom, hogy létrehozol egy csoportot, de a másik fél meg egyből asszociál a közösségre. Tehát a közösségekben mindenki írhat, aki tagja. Publikus vagy privát egy közösség, ahogy itt is. Nem is írnék róla többet, inkább csak a név miatt csináltam ezt a szekciót :) Annyit azért hozzá tennék, hogy ezt ők is észre vették és önmagán az oldalon List-ként írják a "köröket", de a help részben többször is Group-ként hivatkoznak rá.

Facebook Android alkalmazás

Reklám

Nincs. Mármint van, de mégsincs. Eddig azt hittem a Google+ alkalmazás kezd egyre lassabb lenni. A Google+ alkalmazás villámgyors a Facebookéhoz képest. Lassú, sok apró hiba van benne és pár nagyobb, átgondolatlan, nehézkes használni, mert pl nincs gomb, amivel gyorsan vissza lehet menni a fő "falhoz", hanem legalább 2 vagy 3 kattintás kell hozzá. A reklámok meg. Hát azon besírtam. Nézem mondom van 2 barátom, akik közül egyik se Forexezik és ott figyel legfelül egy poszt egy ilyen oldalról. Majd látom alatta Install gomb van és nem Comment, Like és Share. Innen tudtam, hogy ez biza nem poszt, hanem reklám. Ez látható is az első képen. A VoiceMessage, azaz hangüzenet jó kis móka. Kicsit elszöszöltem mire rájöttem, hogy Tap'n'Hold a működése nem pedig Tap'n'Finish, tehát addig kell nyomni a gombot, amig beszélsz, majd küldés gomb, és újra nyomni, ha beszélni akarsz. Ez azért kicsit elősegíti, hogy rövidre zárd, ha nem akarod, hogy az ujjad elzsibbadjon. :)


Profil
Mit ne mondjak, minden beállítható, hogy ki lássa, de nagyon részletesen. Majdnem 2 óra volt mire feltöltöttem a profilom és végignéztem, hogy mit ki láthat. Azt nem tudom miért volt jó kitöltenem olyan mezőket, amiket csak én láthatok, de kitöltöttem, mert jó kisfiú vagyok (kérem a csokimat)

Biztonság
Nah itt jött a hab. Mint megtudtam a Facebook is megcsinálta a 2-step-verification dolgait, azaz a kétlépcsős azonosítást. A poszt melletti képek ezt mutatják be az első kivételével. Van jelszógeneráló alkalmazásonkénti jelszómegadáshoz Androidra és iOS-re érhető el jelenleg "csak". SMS-ben küldi a belépési kódot, ha ismeretlen gépről lépsz be és csak akkor enged be a jó jelszóval ugyebár, ha a telefon is nálad van ^^.

Ha valaki követni akarja az életutamat ott, akkor minden posztom publikus így látható. Barátnak nem biztos, hogy visszajelöllek, ha bejelölsz, meg amúgy itt is meg fogom osztani mindig a tapasztalatokat, de nem egyesével, hanem így összegezve.

További képek: https://plus.google.com/101179058475613731703/posts/EBzsqKU99Js
Facebook profil: http://goo.gl/Nq3KT

Új este, új könyv, új izgalom

Gyerek végre elaludt és ezt előbb tette mint én. Kezdődhet az olvasás.

A mai menü: G. Orwell - Animal Farm

Olvasni menő

De ha nem is menő, akkor legalább is szórakoztató vagy elgondolkodtató. A napokban találtam egy porosodó #amazon    #kindle  5-ös #ekönyv  olvasót a cég raktárában. Gondoltam megnézem foglalt-e. Nem  volt az. Viszont az oldalunkon meg már nincs kint, mert  a beszerzése nem áll túl stabil lábon. Nekem ennyi elég is volt, gyorsan lecsaptam rá.

Azt hiszem talán az eddigi gadget őrületem legjobb döntése volt. Végre egy eszköz, amit nem kell naponta töltenem :) Nem bántja a szemem, ha olvasok, van eleg nagy kijelzője olvasáshoz és elég kicsi, hogy a kabátom belső zsebében is elférjen.

Egy ideje meg van már véve pár könyv így be is húztam őket. Így aztán neki is kezdtem a Technical Blogging könyvnek ( goo.gl/xFe2u ) +Antonio Cangiano írt. Tetszik, bár eddig újat nem adott. Igaz még csak az 54%-ánál járok. Alapvetően jó könyv és hasonló a gondolkodása az írónak, mint nekem.

Másodsoron elkeztem egy viszonylag új könyvet The Healthy Programmer (goo.gl/xdgLd ) címmel, amit +Joe Kutner írt. Ez lehet hasznos könyv, de már az 1. fejezetig, se jutottam el benne. Majd sorra kerül egyszer.

Persze még jó pár könyvet áttoltam a rendszerbe, de gondoltam ideje lenne nem csak szakmai könyvet olvasni, mert kissé furcsán nézek magamra, amikor észreveszem, hogy már megint +Smashing Magazine -os #nodejs könyvet olvasok vagy éppen a The Developer's Code ( goo.gl/sbPm7 )-ot e-nyálazom.

Így hát beszereztem 4 olyan könyvet, ami a következő 5 éves terv része (nem túl rövidek, aztán én meg nem vagyok valami jó olvasó)

Ender's Game , ami #hangoskönyvben már megvan és nagyon tetszett, de szeretném elolvasni is.
1984 ami már sokak által alapkönyvnek titulált és én még nem olvastam, csak hallottam róla.
Animal Farm amit eddig 3x kezdtem el olvasni, de mindig valami közbejött és hátha így nem 1.5 kilós formában könnyebben megy.
Cloud Atlas ami meg lévén a film érdekesnek hangzott, de nem néztem még meg, mert úgy gondoltam, hogy ez történetileg nagyon jó lehet és előbb olvasni szeretném.

Ki melyiket olvasta, olvassa vagy ismeri? Ajánlotok-e esetleg valamit ezek mellé?

Winter is -coming- here

Így január közepére megjött a tél. Hogy ez jó-e vagy nem, azt mindenki döntse el maga. Én személy szerint nem szeretem, mert még inkább a gép elé vagyok kötve. Szeretek túrázni erdőkben, helgyeken és völgyeken, de inkább hegyeken, amit ilyenkor nem tudok megtenni. Szeretek sétálni is, de nem ilyen hidegben és főleg nem akkor, ha esik a hó.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Lehet tanulni. Sok lehetőség van :) Van egy csomó online kurzuslehetőség, tutoriálok, hogyanok és ingyenesen elérhető könyvek is. Lehet továbbá játszani. A +Steam még mindig tele van lehetőségekkel és most már Linuxon is. Ha már nagyon nem tudsz magaddal mit kezdeni, akkor ott az Alexandra, Libri és sok-sok antikvárium, ha nem akarsz odáig se elmenni, akkor lehet online is vásárolni. Nagyon jó lehetőség, ha van ebook olvasód, akkor kipróbálhatod nagyüzemben is virtuális könyvekkel. Nincs is jobb, mint ülni a fotelben, halk zene a háttérben, olvasni és rohadtul nem fogsz fel semmit abból, hogy kint hideg van és hó.

Hogy osszuk fel az évet? - Igen webre dolgozom

Osszuk szépen 6 egyenlő részre. Ekkor kapunk 6x2 hónapos intervallumokat. Miért jó ez? Nekem ez a technikám a fejlesztések jó irányba terelésére.

Nézzük mire való ez a hat szelet. Mert hát csak úgy osztogatni a hónapokat és éveket értelmetlen.

1. szelet (Január, Február) - Tervezés
Az év ezen szakaszában a vezetőség (és persze minden más a cégnél dolgozó ember) eltervezi mit szeretne az évben. Mit szeretne látni a fejlsztőktől(a többi engem nem érint) és mi az ami szerint reális cél. Vegye mindenki sorra, hogy mik voltak az évben nagyobb bajok.

2. szelet (Március, Április) - Specifikálás
A terveidet fogod és jól lespecifikálod. Leírod, hogy milyen feltételei vannak, milyen következményei, milyen előnyei és hátrányai. Leírod mit oldana meg, milyen előrelépést hozna. Mit kell, hogy tudjon, hogyan működjön és milyen elvárásaid vannak vele szemben.

3. szelet (Május, Június) - Vak folt
A terveket összerendezve a cég megállapítja az előző szelet közben és végén, illetve ennek a szeletnek az elején, hogy mit is kell csinálni, milyen sorrendben és mi a fő irányvonal. Itt már ezek fejlesztése folyik, itt derülnek ki a problémák, az előre nem látott buktatók.

4. szelet (Július, Augusztus) - Kaotikus állapot
Itt már elvileg javában fortyognak az újdonságok, de ez az az időszak amikor mindenki szabadságra megy így erre az időszakra nagyon kell figyelni. Mindig az fog pont hiányozni aki kellene egy kérdéskör kitárgyalásához. Készülj fel jó előre.

5. szelet (Szeptember, Október) - Fixálódás
Karácsonyspecifikus cégeknél ez az időszak már semmiről nem szólhat, csak a karácsonyról. Nekik nincs új ötlet, nincs új Epic Story és nem kezdünk bele hatalmas átalakításokba. Kapmányokra és hibajavításokra kell összpontosítani és tilos kockáztatni az oldal működését.
A nem Karácsonyspecifikus cégeknél ez az időszak a nagy elszámolások ideje. Mi van kész, mi lesz kész év végéig. Mi miért nem áll úgy, ahogyan kellene és mikorra fog. Legalábbis ez a szokás :)

6. szelet (November, December) - Elemzés
Karácsonyspecifikus cégeknél itt már nincs olyan dolog, ami nem karácsony. Itt már minden az. Ami ekkor derül ki, hogy kellene, az már nem lesz erre nyugodtan mérget lehet venni. Előfordul, hogy elkészül, de nem valószínű. Folyamatos monitorozást igényel az alkalmazás. Minden kiesett perc pényt jelent, durván sok pénzt.
A nem Karacsonyspecifikus cégeknél itt jön a "Miért nincs még mindig kész, hiszen mindjárt vége az évnek?" fel kell készülni az ünnepek környéki munakerőkiesésre és arra, hogy mindenki meg van bolondulva.
Minden cégnél, ebben a két hónapban, ha problémád van azonnal írd fel még akkor is ha már felírtad egyszer. Mindig csak azt írd fel, ami tényleg probléma és ne azon gondolkozz, hogy ha már ezt leírom, akkor kellhet ez is meg az is. Írd le a napot és a problémát. A következő év első szeletében ezeket összerakhatod és láthatod mi az ami gyakori probléma volt, ami többször szóba került így tudsz ez alapján haladni a tervezéssel.


Miért jó ez?
Semmire se jó, ha nem veszed komolyan. Ha viszont igen, akkor nagyon sokat segíthet. Még ha nem is követi a cég, te tudod ez alapján terelgetni a dolgokat. Az első két szeletnél is van fejlesztés, mert az sosem állhat le, de főleg az első részben biztosan van ami előző évről maradt. Azokat érdemes rendbe rakni. Második pedig, ami addig realizálódott elkezdhető. Meg ugye folyamatos hibajavítások kellenek mindig.

Miért pont így?
Először is ez a tapasztalatom, másodsoron pedig arra jó, hogy a naptárban legyen még egy nézet, ami idegesíthet vagy épp segíthet jobban elosztani a teendőket.