Online újságírás

Manapság egyre többen fognak bele online újság írásában. Ezzel nincs is baj, de gyorsan leírom neked, hogy miért nem olvasom. Kezdjük ott hogy három szekcióra bontom tartalom alapján.

Szakmai

Szakmai híroldal nem egyenlő a bloggal. Egy blogon arról írsz ami épp eszedbe jut. Egy szakmai hírlapon pedig az adott területet érintő hírek vannak. Konferencia, előadás, hackatlon, összejövetel, eszközök, frissítések, ajánlások, beszédek és egyebek. Kevés van belőle, de azok unalmasak. Az hogy híroldal akarsz lenni nem azt jelenti, hogy nincs a cikk írójának véleménye, nem kötelező egy cikket egy embernek írnia. Az hogy híroldal és nem blog, nem azt jelenti, hogy nem lehet írni kis dolgokról. Igenis lehet írni egy kézműves híroldalon egy Bugyin szervezett virágkötő versenyről és be lehet mutatni a szebbnél szebb műveket. Nem csak egy New York-ban rendezett verseny számít. Vannak nagyon jók, amik igencsak részletesen beszámolnak mindenről és ha írnak valamiről, akkor bőven elég azt elolvasni. Viszont van jópár oldal, amin a cikket elolvasva még keresgélnem kell az infót. A jobbik, de még mindig rossz megoldás, amikor legalább elém rakják a linkeket, ahol bővebben olvashatok.

Általános

Általános hírek. Ez talán kicsit több, mint a szakmai, de sok esetben inkább sorolható egy híroldal szakmainak, mint általánosnak, mert csak informatikáról vagy politikáról ír, de az általánosan. Ezeket ezért sem olvasom. Ha engem az alaplapok érdekelnek, akkor azokról átfogó képet akarok, de nem kapok, mert semmihez sem értenek csak úgy általában szeretik az informatikát. Az ilyen oldalak célja az általános informálás. Erdy ilyen oldalon nem fér el szerintem egy új alaplap megjelenésének híre, mert aki nem ért hozzá azt zavarja hogy egy szót sem ért, aki pedig igen az meg maximum jót nevet azon, hogy miként szenvednek a cikk írói. Ha általános híroldalt akarsz, akkor nagyon gyorsan felejtsed szépen el a szakmai szakszavak áradatát. Felejtsd el az unalmas semmitmondó leírást. Senki se fogja végigolvasni. Van egy cikkíró, akinek van egy véleménye. Ha a cikk negyven bekezdésből áll és a 4. után sem tudom még miről szól a cikk vagy mire akarsz kilyukadni, akkor bezárom, mert nincs értelme. Az első bekezdés ne a figyelmet keltse fel, hanem győzzön meg. Ha rejtegeted amit írni akarsz és homályosan fogalmazol, hogy nehogy lelődd az utolsó bekezdésben lévő tartalmat, akkor senki se fogja elolvasni az utolsó bekezdésed. Három dologra figyelj. A cím és az első bekezdés mondja el a cikk lényegét, a többi tölteléket elolvassa, akit érdekel a téma. A mellé pakolt kép tükrözze amit írsz. Persze nem utolsó szóban, vigyél bele egyéniséget. Ha egy író az online újságodnál képtelen erre, akkor rúgd ki, mert egy pöcs, aki azt hiszi a hivatalos megfogalmazás menő, át kell baszni az olvasót és nem számít miről ír és hogyan, mert az a jó amit ő gondol és úgyse kell beleírni a cikkbe a véleményét.

Bulvár

Itt ugyan azt írnám le, mint egyel föntebb, csak itt még inkább fontos a képi anyag és hogy tényleg miden kis dologról írjatok. Lehet hogy neked mint újság vezetőjének semmit se számít egy kecskeméti színházi rendező ittas vezetése, de sok másokat igen.

Konklúzió

Ha nem tudsz szakmai híroldal lenni, akkor ne akarj, ha nem tudsz általános lenni, akkor ne akarj és ha nem tudsz bulvár lenni, akkor ne legyél. Inkább hagyj fel vele. Nem könnyű egyik sem. Ha fél év alatt nem tudsz megmozgatni tömeget, akkor inkább vezess egy blogot arról amit szeretsz vagy adj ki egy könyvet, hogy miként ne legyen híroldalad, ahhoz úgyis értes, pénzt is kereshetsz vele és talán még segít is a jövőben ebbe gondolkodó egyénnek. Persze ha nem rontod el még a könyvet is.

Remélem a cikk eljut azokhoz akinek szántam, de szándékosan nem írtam ide őket és nem is küldöm el nekik.

Költözés

Zsófi elköltözött a Klauzál térről, a Klauzál térre :)

Nem sok változás, legalábbis nem tűnik annak. Átmentem, hogy segítsek, ha kell. Nah jó nem. Előtte este elmentünk Tomékkal inni és nagyon csúnyán sokat ittam, aztán valamikor 6 fele reggel estem be aludni.

Végeredményben ott ragadtam és egy ágyat kellett átcipelni egyik szobából a másikba. Sok esetet számba vettünk nem igazán sikerült. A végeredmény az lett, hogy egy dugóhúzóval _(amin van sörnyitó is)_ és egy fogóval szétszedtem az ágyat, majd összeraktam a másik szobában. Ilyen nagyon jó arc vagyok. Nem laktam abban a lakásban, szinte közöm sincs hozzá, mégis egy egész délutánt töltöttem ott ezzel a ragyogó metódussal. Mielőtt megkérdezitek, az ágyat egy másik ajtón vitték be, de ahhoz nincs meg a kulcs és nem akart a kedves hölgyemény fizetni 10 ezer forintot egy lakatosnak, hogy kinyissa.

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon életem során hány ilyen esetem volt. Nem tudom, mert már ezt is szinte elfelejtettem, mert egy alapvetően semmi volt. 1.5-2 óra _(plusz az egyéb pakolás, amit csináltam még ezen kívül)_ és ennyi. Az életem töredéke, de ezt ha szakember csinálja – bár nem tudom kinek a szakmája az ágyak szétszedése, másik szobába átcipelése, majd ott összerakása –, akkor ez mennyibe is kerülne. Mennyi idő alatt talál az ember megfelelő szakembert és egyáltalán van-e nála annyi pénz, hogy kifizesse.

Megerőltetve az agyamat, fel-fel rémlenek esetek, költöztetésről, ahol csak 1-2 doboz van, ugye mindenki ismeri az ilyet, aztán megmutatja a két doboz mellett a másik három szekrényt, amit még ki se pakolt, meg a szekrényt is vinni kell, meg a hűtőt meg mindent. Aztán ott volt, amikor egy kevdes haverom hívott, hogy segítsek, vesz mosógépet, aztán ő úgy gondolta, hogy azt mi majd kézzel, lábbal és BKV-val átvisszük a város másik felébe. Én jót nevettem, amíg fél óra alatt arréb tudta vinni 1.5 métert :) Sok más eset van még, ami előfordult velem. Valószínűleg mindenki mással is. Senki se emlékszik már ezekre, csak néha előkerülnek. Minket, akik nem mondanak a segédkérésekre nekem, senki se éjjenez, nem ünnepel és tulajdonképpen már-már a köszönömöt is meglepőnek tartjuk, mert többségében még az is elmarad.

Mi lenne a világban az ilyen emberek nélkül? Mi lenne nélkülünk? Ha nem lenne kihez fordulni, aki készségesen segít, majd elmegy nehogy kényelmetlenül köszöngetni kelljen azt a látszólag kis segítséget, amit ha az az ember nem lenne, akkor lehet hetekig termelné az ember vagy pénzben a túlórákat vagy ennyi időbe tellne egyedül megcsinálnia. Persze van, ahol van pénz és inkább adnak _“egy huszast”_, mert milyen jó segítség vagy és amúgy is egyszerűbb, mint felhívni egy hivatásos költöztetőt és fizetni neki három huszast. Végülis semmiség, 2-3 óra az életből, valljuk be tényleg nem sok. De az a 2-3 óra heteket javít a helyzeten vagy egyáltalán megoldja a problémát, mert magában az ember nem is tudná megoldani segítség nélkül.

Tudom rohadtul semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek, de úgy elgondolkodtam rajta.