Pár napja vagyok újra bringás...

... de már utálom a taxisokat. 2 napja rámnyitotta egy taxis az ajtót a parkolóból. De erre fel voltam mentálisan készülve így baj nem lett belőle. Ezek után egy egyirányú utcából, a 3 sávos útra kikanyarodó taxis semmibe vette elsőbbségemet, de erre is fel voltam készülve teljesen, mert hát a bringás az takarodjon útról, ha nincs járda keressen más utat magának.

De a mai napon végképp elfogyott a türelmem. Sajnos a rendszámtábláján lévő karakterláncot nem sikerült memorizálnom, mert volt nagyobb bajom is.

Mi is történt? Megyek nagy nyugalomban, tekerek. Nem nagy sebességgel, de úgy elvagyok. Taxis előttem lassít, majd féklámpák be. Én szépen indexelek, hogy akkor kikerülön, gondoltam a parkolóba kíván beállni. Nah de ebben a pillanatban fogja magát és mintha a záróvonal ott se lenne, így indexelni se kell, ő úgy gondolta, hogy megfordul. Elrántja a kormányt balra és hopp már majdnem a másik sávban van. Erre nem annyire voltam felkészülve, így gyorsan félrerántottam a kormányt, mondván inkább a jártán landoljak mint a motorháztető túloldalán. A várt esés megtörtént, az alkoholos fertőtlenítés még mindig szar dolog, de a legpofátlanabb, hogy ezután még szépen rám is dudál a kedves sofőr úr, majd mint ha mi se történt volt szépen továbbhalad a másik oldal sávjaiból az egyiken amelyikre érkezett remek fordulata után.

Kedves taxisok, akik szartok a bringásokra: Kapjátok be!

3 év

Május 17. Ez az a nap, amikor Noémi megszületett. Immáron három éve. Elmondani nem tudom, hogy mennyire furcsa belegondolni, hogy három éves lett. Egy önálló lány, aki bár makacs, de nagyon szeretetteljes. Megnézve egy-egy régi képet látom a helyzetet is, és nagyon jó érzés látni, hogy ki lett belőle ennyi idő alatt. Egyszerűen hihetetlen, de itt van és azt hiszem ez életem legjobb dolga, ami történhetett. Bármi ami ezen kívül jó dolog, az eltörpül amellett, hogy van Noémi :)

Re: kettős mérce

Elozmeny: http://mau-palantir.blogspot.hu/2013/05/kettos-merce.html

Nokerem... Vegyuk rendre mit gondolok:

Tenyleg elbaszott alapokrol indultunk.

Az elmult 3 evben igencsak sok alkalommal probaltambarmit is tenni, ami segitset barmin is. Az eletem nagy reszet szo szerint kiirtotta belolem. Lemondtam olyanokrol is, amiket szerettem, de maga hulyesegnek talalta vagy szimplan nem tetszett. Sokszor probaltam beszelni magaval, am valaszokat sose kaptam semmire, de kerdeseket sem, meg ugy semmit sem csak azt, hogy milyen szar alak is vagyok.

Mivel mashogyan nem kommunikal velem igy, ha ki akarom adni magambol, akkor mas lehetosegem nincs. Amugy pedig a maga bogja/"versei" is ugyan ezek. Bajod van valamivel kiirod es vagy eljut a celszemelyhez vagy nem, de kit erdekel, mert legalabb leirtad. Este probaltam kulturalt hangnemben megvitatni a problemat, amire csak mely csendet kaptam meg egy olyan nezest, hogy "Hulye vagy?". Semmibe se tartott volna, azt mondani, hogy "szedje le", sot en valahol erre vartam, hogy talan egyszer meg ramirsz.

Kell-e szabadido? Nem kell, ha azt mondja elkoltozik koltozzon, de akkor ne azt jatsza, hogy meg itt lakik es nem latom. Az elmult 2 evben bulizni se voltam sehol, maga volt mindenfele. Ezzel nincs is bajom. Csak ha elvileg este hazajon, es csak hajnali 2kor irja meg, hogy megse jon ma haza, meg elotte kb 5-tol 2-ig nem lehet elerni semmilyen feluleten (telefon, sms, gtalk, email barmi), akkor szeritem joggal erzem azt, hogy maga nagy ivben szarik rank, mert meg arra se kepes, hogy idoben jelezzen.

Nem akartam a premiumabol ceget alapitani, az a sajat fizetesembol lett felrerakva, csak ugye voltak olyan kiadasok, amik annak voltak koszonhetoek, hogy maga szerint a bolcsi szar, ugyhogy ha mar maga is bejar dolgozni es en is, akkor biza valakinek vigyaznia kell a gyerekre.

Nem a maga fizetesebol hiteleztem el magam, hanem a sajat fizetesebol allapodtam meg a ceggel ahol dolgozom, hogy reszletre fizetem ki a gep arat, amit vettem, aminek koszonhetoen tudja most hasznalni azt a gepet, amit hasznal maga is. Mindezt mondja ugy, hogy mielott nem dolgozott, hosszu eveken at mindent en fizettem ki magara is es azokra a magafajta hulyesegekre is, amikkel neha nem voltam kibekulve.

Hogy ki mennyit volt itthon. Hat elvileg ez volt a cel, hogy en hazajovok itthonrol dolgozok es maga bejar, es estenkent (ahogyan en is tettem) hazajon es legalabb akkor ki tudom pihenni magam picit.

A gyereket nem en bantottam tobb izben is, nem en mondtam ra hogy gyulolom, nem en mondtam ra, hogy barcsak meg se szuletett volna. Igen volt egy pont, ahol en ugy dontottem, hogy ne hajlon meg noemi hanem csaszarmetszes legyen es igen akkor nem alltam ki es modtam, hogy marpedig itt nem lesz csaszar, mert a holgy csak es kizarolag korhazmentesen teljes szulest szeretne. En azota sem banom, hogy egy 8 honapos magzat nem ment karba es maganak sem lett belole baja. De rendben nem kell bennem bizni, miert is kellene, de az, hogy szep csendben fogja magat es nem valaszol, nem beszel, nem kerdez vagy mond, csak ha eppen tenylegesen en basztam el valamit, mert ugye akkor megy boszen a beszologatas.

Hogy miert ide irom? Mert nem mar en sem tudok bizni benned.

Felelőség vs. Egó. Segítség!!!

A mai nap azt hiszem végképp beigazolódott, hogy a kedves asszony, aki a lakásban mellettem él, totálisan alkalmatlan arra, hogy emberek közé engedje bárki is, de végképp arra, hogy gyereket neveljen. Miért?

Bejelentette ugyebár, hogy elköltözik következő hónapban. Rendben, semmi probléma. Valószínűleg jobb lesz így neki is, nekem is, de legfőképpen a gyereknek, hogy itt marad velem. Ezek után tulajdonképpen heti szinten kb 4-6 órát láttuk itthon. Dolgozik, ok.

A mai napon egy leendő albérletére azt mondták, hogy az akivel oda akar költözni az költözhet, de ő nem mehet. Kissé kiborult, mert mindenféle intrikák vannak emögött.

Írt egy verset (vagy mit) ad notam belgae címmel, amire mint teljesen független olvasó válaszoltam, hogy van azért a gondolkodásmódban pici hiba. A teljes kommentem így hangzott (mert mi van ha törli =O):

Nehol azert benne van a:
Nem sozom meg az egy tanyer leves is baj.
vs.
Beleontok 2 kilot is baj.
Igen mindketto baj, mert van egy egeszseges kozeput.

// gondolok itt:
otthon ülök lóg a lábam az a baj
dolgozom és lóg a belem az a baj
...
hetekig túlóra hazasejövök az a baj
azert van egy koztes allapot =P

Erre válaszként küldött egy oly egyszerű sort, hogy:

ó igen, Bovaryné meg én vagyok, mi?

Szóban, ha már itt ül mellettem, megkérdeztem, hogy mire gondol, mert én nem értem a két komment között az összefüggést, mint egyszerű olvasó. Válasz nincs, mégcsak egy "szívás!" sem. Miután elkezdtem ecsetelni, hogy engem azért érdekel a válasz annyi volt, hogy keressek rá Google-ben. Most olyan negyed kettőt írhatunk, ejszaka. Tehát 01:15 körül lehetünk. Ennek talán a későbbiekben van fontossága.

Megszakítva a közös sorozatrésznézésünket, amit épphogy csak elkezdtünk volna (3 másodperce indult el) megjegyeztem, hogy akkor ez kis időt fog igénybe venni. Találtam pár cikket. Bele-beleolvastam, de a leírtak újat nem mondtak, ellenben még a választ sem kaptam meg arra, amire kerestem.

Eltelt körülbelül fél perc. Kedves hölgyemény sehol. Nah megkérdezem hova lett, már csak azért is, hogy tudjam, minden ok-e és mikorra várható vissza. Én már láttam azt a részt, így nekem nem igazán volt sürgetős. A kérdésemre válasz nem érkezett. Kimentem előszöbába, hátha a mellékhelyiséget támadta meg, de ott se volt. Megkérdeztem harmadszor, majd negyedszer hátha csak nem hallja. No akkor kiment dohányozni. Kimegyek sehol. Bejövök ismét megkérdezem, még csak egy nyögés sem. Bemegyek a gyerek szobájába, hogy akkor hátha ott van. Felkapcsolom a villanyt és látom, hogy ott fekszik. Hja a gyerek a mi ágyunkban aludt el.

Megjegyzem, hogy azért válaszolhatott volna. Nah ekkor kicsit elpattant nálam a cérna, mert nem érdemeltem ezt meg szerintem, így megemelt hangszínen kifejtettem, hogy ez enyhén szólva is bunkóság volt tőle. Leülök akkor a gép elé, hogy lekapcsoljam az imént elindított videót, mire ő kijön a szobából fogja magát, felöltözik és táskával együtt kisétál az ajtón. Semmi elköszönés vagy valami. Még a gyerek felé egy jelképes puszi, integetés és hasonló se mutatkozott mozgásán. Miután még ezek végén sem tudtam, hogy pontosan mi a baja velem és miért olyan amilyen, gondoltam kifejtem, hogy az imént írt "versében" elvárja, hogy mások, ha bajuk van vele, akkor azt mondják meg neki a szemébe, képtelen arra, hogy ha neki van baja valakivel, akkor megmondja mi a baja. Történetesen nekem. Semmi válasz megy tovább ki az ajtón.

Mikor jelezte, hogy elköltözik, mondtam neki, hogy valami papír kellene arról, hogy egyedül nevelem és ő nem vesz részt benne, amire erős tiltakozásba fogott. Gondoltam legalább kibillentem az egójának hatalmas hegycsúcsáról csak kicsit is és megjegyeztem, hogy amennyiben ezt így fojtatja, tehát pl az éjszaka közepén lelép, mert épp nincs jó kedve, akkor mindenképpen (akár jogi úton is, ha kell) alá lesz írva a papír, hogy lemond a gyámságról. No, ismét megtapasztaltam milyen amikor magasról szarik a fejemre figyelembe se veszi, amit mondok és elengedi a füle mellett, mert meg se állt, csak ment tovább.

Valaki segítsen már, mit tudok tenni? Mi a legésszerűbb, amit tehetek? Egyszerűen lassan ott tartok, hogy félek egyedül hagyni vele a gyereket. És ez mégjobban megrémít. Valaki segítsen!!!

De minek?

Ennyit erről. Egész délután szenvedek (ok szeretek sütni-főzni, de akkor is) sütemény készítéssel, jó sok gyümölcssel (még jól is néz ki) és a végeredmeny:

 - Akkor felvágjam?
 - Felvághatod
 - Kérsz?
 - Biztos finom

És még csak meg se kóstolta, igaz neki készült, de minek.