Online újságírás

Manapság egyre többen fognak bele online újság írásában. Ezzel nincs is baj, de gyorsan leírom neked, hogy miért nem olvasom. Kezdjük ott hogy három szekcióra bontom tartalom alapján.

Szakmai

Szakmai híroldal nem egyenlő a bloggal. Egy blogon arról írsz ami épp eszedbe jut. Egy szakmai hírlapon pedig az adott területet érintő hírek vannak. Konferencia, előadás, hackatlon, összejövetel, eszközök, frissítések, ajánlások, beszédek és egyebek. Kevés van belőle, de azok unalmasak. Az hogy híroldal akarsz lenni nem azt jelenti, hogy nincs a cikk írójának véleménye, nem kötelező egy cikket egy embernek írnia. Az hogy híroldal és nem blog, nem azt jelenti, hogy nem lehet írni kis dolgokról. Igenis lehet írni egy kézműves híroldalon egy Bugyin szervezett virágkötő versenyről és be lehet mutatni a szebbnél szebb műveket. Nem csak egy New York-ban rendezett verseny számít. Vannak nagyon jók, amik igencsak részletesen beszámolnak mindenről és ha írnak valamiről, akkor bőven elég azt elolvasni. Viszont van jópár oldal, amin a cikket elolvasva még keresgélnem kell az infót. A jobbik, de még mindig rossz megoldás, amikor legalább elém rakják a linkeket, ahol bővebben olvashatok.

Általános

Általános hírek. Ez talán kicsit több, mint a szakmai, de sok esetben inkább sorolható egy híroldal szakmainak, mint általánosnak, mert csak informatikáról vagy politikáról ír, de az általánosan. Ezeket ezért sem olvasom. Ha engem az alaplapok érdekelnek, akkor azokról átfogó képet akarok, de nem kapok, mert semmihez sem értenek csak úgy általában szeretik az informatikát. Az ilyen oldalak célja az általános informálás. Erdy ilyen oldalon nem fér el szerintem egy új alaplap megjelenésének híre, mert aki nem ért hozzá azt zavarja hogy egy szót sem ért, aki pedig igen az meg maximum jót nevet azon, hogy miként szenvednek a cikk írói. Ha általános híroldalt akarsz, akkor nagyon gyorsan felejtsed szépen el a szakmai szakszavak áradatát. Felejtsd el az unalmas semmitmondó leírást. Senki se fogja végigolvasni. Van egy cikkíró, akinek van egy véleménye. Ha a cikk negyven bekezdésből áll és a 4. után sem tudom még miről szól a cikk vagy mire akarsz kilyukadni, akkor bezárom, mert nincs értelme. Az első bekezdés ne a figyelmet keltse fel, hanem győzzön meg. Ha rejtegeted amit írni akarsz és homályosan fogalmazol, hogy nehogy lelődd az utolsó bekezdésben lévő tartalmat, akkor senki se fogja elolvasni az utolsó bekezdésed. Három dologra figyelj. A cím és az első bekezdés mondja el a cikk lényegét, a többi tölteléket elolvassa, akit érdekel a téma. A mellé pakolt kép tükrözze amit írsz. Persze nem utolsó szóban, vigyél bele egyéniséget. Ha egy író az online újságodnál képtelen erre, akkor rúgd ki, mert egy pöcs, aki azt hiszi a hivatalos megfogalmazás menő, át kell baszni az olvasót és nem számít miről ír és hogyan, mert az a jó amit ő gondol és úgyse kell beleírni a cikkbe a véleményét.

Bulvár

Itt ugyan azt írnám le, mint egyel föntebb, csak itt még inkább fontos a képi anyag és hogy tényleg miden kis dologról írjatok. Lehet hogy neked mint újság vezetőjének semmit se számít egy kecskeméti színházi rendező ittas vezetése, de sok másokat igen.

Konklúzió

Ha nem tudsz szakmai híroldal lenni, akkor ne akarj, ha nem tudsz általános lenni, akkor ne akarj és ha nem tudsz bulvár lenni, akkor ne legyél. Inkább hagyj fel vele. Nem könnyű egyik sem. Ha fél év alatt nem tudsz megmozgatni tömeget, akkor inkább vezess egy blogot arról amit szeretsz vagy adj ki egy könyvet, hogy miként ne legyen híroldalad, ahhoz úgyis értes, pénzt is kereshetsz vele és talán még segít is a jövőben ebbe gondolkodó egyénnek. Persze ha nem rontod el még a könyvet is.

Remélem a cikk eljut azokhoz akinek szántam, de szándékosan nem írtam ide őket és nem is küldöm el nekik.

Költözés

Zsófi elköltözött a Klauzál térről, a Klauzál térre :)

Nem sok változás, legalábbis nem tűnik annak. Átmentem, hogy segítsek, ha kell. Nah jó nem. Előtte este elmentünk Tomékkal inni és nagyon csúnyán sokat ittam, aztán valamikor 6 fele reggel estem be aludni.

Végeredményben ott ragadtam és egy ágyat kellett átcipelni egyik szobából a másikba. Sok esetet számba vettünk nem igazán sikerült. A végeredmény az lett, hogy egy dugóhúzóval _(amin van sörnyitó is)_ és egy fogóval szétszedtem az ágyat, majd összeraktam a másik szobában. Ilyen nagyon jó arc vagyok. Nem laktam abban a lakásban, szinte közöm sincs hozzá, mégis egy egész délutánt töltöttem ott ezzel a ragyogó metódussal. Mielőtt megkérdezitek, az ágyat egy másik ajtón vitték be, de ahhoz nincs meg a kulcs és nem akart a kedves hölgyemény fizetni 10 ezer forintot egy lakatosnak, hogy kinyissa.

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon életem során hány ilyen esetem volt. Nem tudom, mert már ezt is szinte elfelejtettem, mert egy alapvetően semmi volt. 1.5-2 óra _(plusz az egyéb pakolás, amit csináltam még ezen kívül)_ és ennyi. Az életem töredéke, de ezt ha szakember csinálja – bár nem tudom kinek a szakmája az ágyak szétszedése, másik szobába átcipelése, majd ott összerakása –, akkor ez mennyibe is kerülne. Mennyi idő alatt talál az ember megfelelő szakembert és egyáltalán van-e nála annyi pénz, hogy kifizesse.

Megerőltetve az agyamat, fel-fel rémlenek esetek, költöztetésről, ahol csak 1-2 doboz van, ugye mindenki ismeri az ilyet, aztán megmutatja a két doboz mellett a másik három szekrényt, amit még ki se pakolt, meg a szekrényt is vinni kell, meg a hűtőt meg mindent. Aztán ott volt, amikor egy kevdes haverom hívott, hogy segítsek, vesz mosógépet, aztán ő úgy gondolta, hogy azt mi majd kézzel, lábbal és BKV-val átvisszük a város másik felébe. Én jót nevettem, amíg fél óra alatt arréb tudta vinni 1.5 métert :) Sok más eset van még, ami előfordult velem. Valószínűleg mindenki mással is. Senki se emlékszik már ezekre, csak néha előkerülnek. Minket, akik nem mondanak a segédkérésekre nekem, senki se éjjenez, nem ünnepel és tulajdonképpen már-már a köszönömöt is meglepőnek tartjuk, mert többségében még az is elmarad.

Mi lenne a világban az ilyen emberek nélkül? Mi lenne nélkülünk? Ha nem lenne kihez fordulni, aki készségesen segít, majd elmegy nehogy kényelmetlenül köszöngetni kelljen azt a látszólag kis segítséget, amit ha az az ember nem lenne, akkor lehet hetekig termelné az ember vagy pénzben a túlórákat vagy ennyi időbe tellne egyedül megcsinálnia. Persze van, ahol van pénz és inkább adnak _“egy huszast”_, mert milyen jó segítség vagy és amúgy is egyszerűbb, mint felhívni egy hivatásos költöztetőt és fizetni neki három huszast. Végülis semmiség, 2-3 óra az életből, valljuk be tényleg nem sok. De az a 2-3 óra heteket javít a helyzeten vagy egyáltalán megoldja a problémát, mert magában az ember nem is tudná megoldani segítség nélkül.

Tudom rohadtul semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek, de úgy elgondolkodtam rajta.

Gyermekkori fényképezés

A mai nap lettem figyelmes rá, hogy Noémi céltudatosan akar "fotózni". Érdekes, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyen gondolkodik a témáról. Van pár játéka, amit fényképezőgépnek használ (van, amit telefonnak, amivel tud fényképezni is és van amit tényleges fényképezőgépnek). Az ok, hogy úgy tesz vele, mintha fotózna. Logikus és megszoktam :)

Itt jött az érdekes rész. TV, Youtube videó vagy a valóságban mozgó elemekre "makrózik" és ha elmozdul, akkor próbálja követni, ha pedig eltűnik, akkor vár, amíg vissza nem jön. Ha nem jön vissza, akkor megunja és keres más célpontot, de a célpont mindig valami egyértelmű dolog. Tipikus példák:

Célok vs. Álmok

Kicsi koromban voltak céljaim. Ezek egy részét elértem, a többi pedig folyamatban. Viszont voltak álmaim is, bár nem tudom, hogy volt-e értelmük azon kívül, hogy a személyiségemet módosították. Innen nézve természetesen volt értelme, viszont az álmaim totálisan ellentétben voltak mindig is a céljaimmal. Ez másnál is így van? Vagy csak én keveredtem tévutakra?

Ruhák és egyéb anyagok...

Nagyon sok olyan van, amit szeretnék megtanulni, de semmi köze az informatikához. Talán nem titok, hogy számomra az igényes Steampunk öltözködés elsőszámú. Ha látok valakit, aki egy szép ruhát, kiegészítőt elkészít, akkor nagyon írigykedem (pedig azt nem ritkán szoktam).

Ugyan így nagy problémám a háztartás. Bérelt lakás lévén a fafeldolgozás kizárt számomra (egyelőre), mert minél több cuccom van és minél nagyobbak/nehezebbek, annál nehezebb és drágább költözni. Persze van egy másik ága a háztartásnak, mégpedig a textil. Itt kapcsolódik ide az első bekezdés, tehát nem csak úgy random írom a bekezdéseket, hanem biza kapcsolat van közöttük.

Fae Nightmares

Jó látni, hogy van még mukálkodás ezen a területen is. Valaki tud még hasonló projektekről? Kész, félksz vagy csak tervben van?




Projekt oldala: http://kck.st/19qRw5O

Lerombolták a gyerekkorom

Mikor én gyerek voltam, akkor nagyon menő volt a Popeye, a Dexter Laboratóriuma, a Dragon Ball és nem utolsó sorban, talán ezzel kellene kezdenem a sort, a Tini Nindzsa Harci Teknőcök. Akkoriban nem találkoztam olyan korombélivel, aki ne azonosult volna valamelyik karakterrel.

No idáig érthető. Akkoriban magyarul mindenki tudta a szövegét a nyitódalnak. Ha csak meghallottuk már énekeltük a villogó dobozzal (közismertebb néven: TV). Aki nem ismerné annak itt van:

Aztán az ember feljebb növekedett és már közelebb volt a felnőtt-gyerekhez, mint a babához... Jóval közelebb. Megismerkedett a már fél-felnőtt-gyerek az angol változattal, ami meglepő módon nagyon hasonlított a magyarhoz, csak sokkal vagányabb. Aki nem ismerné annak itt van ez is:

Készült nagyon sok verzió. Film, sorozat is több ízben. A sorozatból 2003 környékén is ment egy sorozat, aminek a főcíme szintén jó volt:

De aztán jött a csúnya gonosz újabbnál is újabb kor, ahol megint előkerült a téma. Ha egyszer kajálták a gyerekek, akkor ha mást nem, legalább csipegetni fogják.  No problem. 3D-sen? Szinte felismerhetetlenségig átalakított karakterekkel, olyan mértékben, hogy Szecska mester (Master Splinter) alakját először úgy véltem valami új számomra ismeretlen főgonoszt találtak. Belenyugodtam, de aztán szembe jött velem a villogó dobozból a főcímdal is... Beraktak a vagány és nagy múltú zene helyett egy leheletnyit hasonlító, ámbár igencsak undorító zenének minősített, Rap-re hasonlító, hangsorozatot:

Elnézést, de nem találtam olyan verziót, amin az intro videó is és a zene is megvan. Mármint kevésbé kamerás minőségben.

Optimizmus

Nincs is annál jobb, mint amikor 11-re végre sikerül lefektetni a gyereket, majd nekikezdeni a napvégi mosogatásnak, amivel éjfél előtt nem sokkal végez az ember.

Majd mikor leül kicsit, akkor hallja, hogy épp végzett a mosógép is azzal az adag ruhával, amit akkor rakott be, amikor hazaértek a játszótérről. A kipakolás végén feleszmélni, hogy a ruhaszárítón nincs hely az utolsó ruhadarabnak hely. Míg aztán vágül a szekrényajtót kinyitva pont rá lehet teríteni a kedves kis szoknyát.

Jöhet a reggelre való előkészület, ami például a ruha kikészítését jelenti, amit előzőleg jól megbeszéltünk gyerekkel, hogy melyiket szeretné holnap felvenni (a már tiszta és szárazak közül logikusan).

Mindezek végére hajnali 1-kor (bár még nem álmosan) bedőlni az ágyba és jól elterülni (csak optimistán, tehát nem egyedül lefeküdni aludni, hanem a jó nagy ágyon elterülni).

"Minden a leges legnagyobb rendben van, ezen a leges legjobb világon"

Voltaire: Candide vagy az optimizmus 

Éjszakai altató

Egy kis segítséget kérnék. Eddig se nagyon tudtam este aludni. Kisebb voltam és a napi 2-3 óra alvás bőven elég volt. Megebb nőttem és bár kitoltódott de nem eléggé és kezd kényelmetlen lenni. Nem akarok sokat aludni, mert utána mindig fáj a fejem, de kellene. 26 évesen már érzem, hogy kell azért legalább a 6-8 óra, hogy tudjak teljesíteni, de nem igazán tudok elaludni és csak fetrengek.

Alapvetően ideiglenesen kipróbáltam, hogy sört iszok este egyet. Tényleg egyet. Az elmúlt 6 napban 6 különböző sört ittam meg és teljesen jól elaludtam tőlük, de sajnos ha minden este megiszok egy sört alvás előtt, akkor előbb utóbb erős függőségként megmarad, ami nem lenne szerencsés.

Kérdés tehát, hogy ki milyen módszert ajánlana :) Ha nem találok értelmes megoldást, akkor természetesen olvoshoz fordulok erre nem igazán vagyok kíváncsi, mert tudom, hogy ez egy opció.

Mit csinálok napközben? Mert ugye az is számít. Átlagosan naponta 15 kilométert biciklizek (van amikor nem tekerek, van amikor többet) gyerekkel a hátulján (rá kellett jönnöm, hogy ez egy durva kombó és könnyebb gyerek nélkül ^^.) Napi 2x fel le cipelem a viciklit a 3. emeletre/ről. Ha éppen időm és helyzet engedi, akkor futni járok mikor hűvösebb az idő, tehát reggel vagy este. Napközben hibajegyekhez írok leírást, próbálom reprodukálni őket, programozok, keresek új utakat, ami erős agymunkával jár, illetve tanulok (mikor mit). Ezen kívül főzök, mosok, takarítok (kisebb nagyobb sikerekkel), meg úgy általában ellátom amit ugye a házban kell. Lejárok játszótérre a gyerekkel és jatszom vele.

Este fáradt vagyok agyilag is és testileg is, de az alvás mégsem megy. Valami olyan altatómódszer kellene, ami nem járhat ilyen drasztikus következményekkel. Úgy érzem, ha sikerülne a szervezetemet hosszabb ideig adott ídőtartományra belőnöm, akkor sikerülne megszoknom és nem kellene utána már problémáznom. Mikor fiatalabb voltam azt mondták, hogy majd elmúlik ahogy idősödöm. Az inger tényleg elmúlt, de valahogy mégse megy értelmesen. Most a nagy melegben viszonylag jó, mert bár reggel nem alszom, de még az ágyban döglök és néha vissza-vissza hunyom szemem, de akkor már ugye normális esetben rég el kellene indulnom egy munkahelyre.

Jelenlegi kívánságlistám

Ha valaki úgy dönt, hogy meg akar szánni nem kevés pénzzel az ne pénzd adjon :) (ha nem akar akkor se). Van jópár dolog, ami most vár arra, hogy egyszer majd beszerzem. Gondoltam publikálom, mert sose lehet tudni kinek van épp például olcsón eladó vagy éppen felesleges pénze.

1. Knomo Balham 57-102 Double Lock Flap Tote

Ez egy táska, mert a mostani már enyhén szólva is jól kiszolgálta életét, de még valamennyire itt tartom az életben :) Elvér benne a gép és a hozzá tartozó tartozékok. No meg persze mindemellett szép is :) Bár jelenleg asszem bármilyen táska hasznos lenne a mostani helyett.

2. Blue Microphones Yeti Pro USB Condenser Microphone, Multipattern

Mikrofon. Tök jó lenne, mert erősen idegesítő a mostani egyszerű füles helyett. Ezzel max én beszélek aztán csókolom. Csinálnék tök szívesen interjúkat olyan emberekkel, akiket úgy gondolok, hogy hasznos lenne velüj jól elbeszélgetni adott témáról, de a Hangout jelenleg az én elvárásaimhoz túl sovány minőséget ad.

3. Elgato Game Capture HD

Mivel így nálam van egy nagyon jó kis +OUYA ezért jó volna azt például úgy bemutatni, hogy felveszem. Nahmeg későbbiekben az egyéb gazságokat is vele :)

4. Samsung UN32EH5300 32-Inch 1080p 60 Hz LED HDTV (Black)

No meg aztán így sok év után jó volna egy TV is, amire rá tudom kötni a kedves eszközeimet vagy nézhetem rajta a filmjeimet.

Tudom tök olcsó dolgokra vágyom :) De ez van. Az olcsóbbakat megveszem. A drágábbak meg váratnak magára. Egy táska valószínűleg be lesz szerezve, de a többi. Jó sokára. Tudom jól, hogy nem itt a legolcsóbb, csak ha minden link más boltba sorolódik, akkor figyelnem kellene, hogy azok célja létezzen. Amazon csak a termék bemutatása céljából van belinkelve, mert ott azért nagy eséllyel még holnap is ott lesz a termék. Van ezekből olyan ami például tök jó áron elérhető a +BLUECHIP boltjában, történetesen az Elgato, de az pont nem annyira fontos, mert egy mikrofonnal sokkal többre mennék, nomeg a táskáról nem is beszélve. Jó volna még valami jó HD kamera is, amit a gépre kötve gyorsan tudok felvenni tartalmat a mikrofonnal együtt, de azok között még szét se néztem. Tudom lusta vagyok és sokat akarok ^^.

Nemzeti Dohánybolt 2.0 - Csak röhögni tudok

Forrás: City Cigar

Már-már az ember úgy van vele, hogy kezdi megszokni azt, hogy nem akkor megy le a boltba cigit venni, amikor akar, hiszen a bolt úgy is éjjel-nappal nyitva van. Kezdi megszokni, hogy a sarkon lévő 3 bolt helyett mehet 4 sarokkal arrébb. Sok esetben még örültem is neki és próbáltam nyugtatni az embereket, hogy nem olyan szörnyű ez, mint gondolják. Bárcsak úgy néznének ki a boltok, mint a mellékelt képen, ami csak illusztráció.

Nézzük akkor tovább. Fiatal (18 év alatti személy) nem tartózkodhat a boltban. Semmi gond. Gondolja ezt a legtöbb ember, hiszen ne is dohányozzon a kiskorú. De mit csinálok én? Kissé mókás jelenetet kellett átélnem. Kezdjük az elején...

Dohány, adó, eszmefuttatás

Forrás: PuPu BLOGJA - Dohány

Valaki annó azt mondta nekem, hogy kb. 80% a cigarettán az, amit az állam lenyel (jövedék + áfa). Felmerült bennem, hogy mindig elhangzik, hogy sokan dohányoznak és ezt vissza kell szorítani. Nézzük is meg mit jelent ez.

2millió ember nem sok. Vagyis sok, de ha Magyarországot nézzuk, akkor ahhoz képes nem sok. Ez nagyjából Budapest. Nah jo ne csaljunk. Wiki szerint 1,740,041 fő volt 2012. Januar 1-én Budapesten, mint lakos. Mondjuk azt, hogy egész Magyarországon annyian dohányoznak, mint Budapesten laknak. Ez szerintem nem egy durva felülbecslés. Magyarorszag lakossága 2012-ben Wiki szerint 9,985,000 fő. Ez azt jelenti, hogy 17%-a Magyarországnak dohányzik. Hát ez nem sok, de tekintsük soknak. Szerintem efölött van a dohányzók száma, de mindegy is (én olyan 23-24%-ra tippelnék).

Nézzük tovább. Mondjuk azt, hogy átlagosan egy ember 2 naponta szív el egy dobozt. Van aki napi 3-at is, de van aki csak heti egyet. Legyünk szerények és mondjuk, hogy ez a nagyon sok 17%-nyi ember havi 15 doboz cigarettát szív el. Most ugye nem nézem a pipadohányt (ami igencsak finom tud lenni, ám nem is olcsó) vagy a sodort cigarettát és az egyéb más terméket.

Vegyük alapul azt, amit én szívok. Piros színű, 770 forint dobozáron van. A nevét nem mondom meg, csak azert sem ^^. De aki ismer az tudja, hogy mennyire márkahű vagyok és, ha nincs ilyen a boltban, akkor nem veszek és nem dohányzom. Van amikor a napi 1 doboz helyett 0 szál cigaretta érinti a számat, mert egyik boltban sincs. De nem is ez a téma. A lényeg, hogy ennyivel fogok szamolni és ez a cigaretta nem tartozik kimondottan a drágább fajtába. Sőt...

Akkor most jön a számolás: 770 * 15 * 1,740,041
Ez egy hónapnyi cigaretta. Ennek a 80%-át vesszük ugyebár,
ami az államhoz vándorol: 770 * 15 * 1,740,041 * 0.8

Eredmény: 16,077,978,840 Magyar Forint.

Ez az államnak akkor 16milliárd forintot jelent? Havi? Csak az hogy 17% elszív napi fél doboz cigarettát? Mennyi ez egy évre? 192,935,746,080 Magyar Forint, azaz majdnem 193milliard forint. Éves szinten majdnemhogy 200milliard forint az, ami csak a dohány miatt befolyik államhoz. Vajon, ha ezzel együtt csak növelni tudjuk, az amugy is értelmetlen államadóságot, akkor enélkül?

De ha azt mondjuk, hogy csak az 5%-a dohányzik hazánknak (vagyis összesen ~500ezer ember), akkor is 55,356,840,000 Magyar Forint az ami az államhoz jut éves szinten. 500ezer embernél pedig 100%, hogy többen cigarettáznak. És ugye az egyéb más dohányt nem is néztük, mert én például szeretek pipázni, szivarozni és vizipipázni is.

Ez úgy most csak eszembe jutott, ahogy ránéztem a piros pajzsos dobozomra és közben szembejött velem egy cikk, aminek a címét már nem tudom, mert mire megírtam ezt, mar nem talátam, de valami politikai volt az biztos.

Pár napja vagyok újra bringás...

... de már utálom a taxisokat. 2 napja rámnyitotta egy taxis az ajtót a parkolóból. De erre fel voltam mentálisan készülve így baj nem lett belőle. Ezek után egy egyirányú utcából, a 3 sávos útra kikanyarodó taxis semmibe vette elsőbbségemet, de erre is fel voltam készülve teljesen, mert hát a bringás az takarodjon útról, ha nincs járda keressen más utat magának.

De a mai napon végképp elfogyott a türelmem. Sajnos a rendszámtábláján lévő karakterláncot nem sikerült memorizálnom, mert volt nagyobb bajom is.

Mi is történt? Megyek nagy nyugalomban, tekerek. Nem nagy sebességgel, de úgy elvagyok. Taxis előttem lassít, majd féklámpák be. Én szépen indexelek, hogy akkor kikerülön, gondoltam a parkolóba kíván beállni. Nah de ebben a pillanatban fogja magát és mintha a záróvonal ott se lenne, így indexelni se kell, ő úgy gondolta, hogy megfordul. Elrántja a kormányt balra és hopp már majdnem a másik sávban van. Erre nem annyire voltam felkészülve, így gyorsan félrerántottam a kormányt, mondván inkább a jártán landoljak mint a motorháztető túloldalán. A várt esés megtörtént, az alkoholos fertőtlenítés még mindig szar dolog, de a legpofátlanabb, hogy ezután még szépen rám is dudál a kedves sofőr úr, majd mint ha mi se történt volt szépen továbbhalad a másik oldal sávjaiból az egyiken amelyikre érkezett remek fordulata után.

Kedves taxisok, akik szartok a bringásokra: Kapjátok be!

3 év

Május 17. Ez az a nap, amikor Noémi megszületett. Immáron három éve. Elmondani nem tudom, hogy mennyire furcsa belegondolni, hogy három éves lett. Egy önálló lány, aki bár makacs, de nagyon szeretetteljes. Megnézve egy-egy régi képet látom a helyzetet is, és nagyon jó érzés látni, hogy ki lett belőle ennyi idő alatt. Egyszerűen hihetetlen, de itt van és azt hiszem ez életem legjobb dolga, ami történhetett. Bármi ami ezen kívül jó dolog, az eltörpül amellett, hogy van Noémi :)

Re: kettős mérce

Elozmeny: http://mau-palantir.blogspot.hu/2013/05/kettos-merce.html

Nokerem... Vegyuk rendre mit gondolok:

Tenyleg elbaszott alapokrol indultunk.

Az elmult 3 evben igencsak sok alkalommal probaltambarmit is tenni, ami segitset barmin is. Az eletem nagy reszet szo szerint kiirtotta belolem. Lemondtam olyanokrol is, amiket szerettem, de maga hulyesegnek talalta vagy szimplan nem tetszett. Sokszor probaltam beszelni magaval, am valaszokat sose kaptam semmire, de kerdeseket sem, meg ugy semmit sem csak azt, hogy milyen szar alak is vagyok.

Mivel mashogyan nem kommunikal velem igy, ha ki akarom adni magambol, akkor mas lehetosegem nincs. Amugy pedig a maga bogja/"versei" is ugyan ezek. Bajod van valamivel kiirod es vagy eljut a celszemelyhez vagy nem, de kit erdekel, mert legalabb leirtad. Este probaltam kulturalt hangnemben megvitatni a problemat, amire csak mely csendet kaptam meg egy olyan nezest, hogy "Hulye vagy?". Semmibe se tartott volna, azt mondani, hogy "szedje le", sot en valahol erre vartam, hogy talan egyszer meg ramirsz.

Kell-e szabadido? Nem kell, ha azt mondja elkoltozik koltozzon, de akkor ne azt jatsza, hogy meg itt lakik es nem latom. Az elmult 2 evben bulizni se voltam sehol, maga volt mindenfele. Ezzel nincs is bajom. Csak ha elvileg este hazajon, es csak hajnali 2kor irja meg, hogy megse jon ma haza, meg elotte kb 5-tol 2-ig nem lehet elerni semmilyen feluleten (telefon, sms, gtalk, email barmi), akkor szeritem joggal erzem azt, hogy maga nagy ivben szarik rank, mert meg arra se kepes, hogy idoben jelezzen.

Nem akartam a premiumabol ceget alapitani, az a sajat fizetesembol lett felrerakva, csak ugye voltak olyan kiadasok, amik annak voltak koszonhetoek, hogy maga szerint a bolcsi szar, ugyhogy ha mar maga is bejar dolgozni es en is, akkor biza valakinek vigyaznia kell a gyerekre.

Nem a maga fizetesebol hiteleztem el magam, hanem a sajat fizetesebol allapodtam meg a ceggel ahol dolgozom, hogy reszletre fizetem ki a gep arat, amit vettem, aminek koszonhetoen tudja most hasznalni azt a gepet, amit hasznal maga is. Mindezt mondja ugy, hogy mielott nem dolgozott, hosszu eveken at mindent en fizettem ki magara is es azokra a magafajta hulyesegekre is, amikkel neha nem voltam kibekulve.

Hogy ki mennyit volt itthon. Hat elvileg ez volt a cel, hogy en hazajovok itthonrol dolgozok es maga bejar, es estenkent (ahogyan en is tettem) hazajon es legalabb akkor ki tudom pihenni magam picit.

A gyereket nem en bantottam tobb izben is, nem en mondtam ra hogy gyulolom, nem en mondtam ra, hogy barcsak meg se szuletett volna. Igen volt egy pont, ahol en ugy dontottem, hogy ne hajlon meg noemi hanem csaszarmetszes legyen es igen akkor nem alltam ki es modtam, hogy marpedig itt nem lesz csaszar, mert a holgy csak es kizarolag korhazmentesen teljes szulest szeretne. En azota sem banom, hogy egy 8 honapos magzat nem ment karba es maganak sem lett belole baja. De rendben nem kell bennem bizni, miert is kellene, de az, hogy szep csendben fogja magat es nem valaszol, nem beszel, nem kerdez vagy mond, csak ha eppen tenylegesen en basztam el valamit, mert ugye akkor megy boszen a beszologatas.

Hogy miert ide irom? Mert nem mar en sem tudok bizni benned.

Felelőség vs. Egó. Segítség!!!

A mai nap azt hiszem végképp beigazolódott, hogy a kedves asszony, aki a lakásban mellettem él, totálisan alkalmatlan arra, hogy emberek közé engedje bárki is, de végképp arra, hogy gyereket neveljen. Miért?

Bejelentette ugyebár, hogy elköltözik következő hónapban. Rendben, semmi probléma. Valószínűleg jobb lesz így neki is, nekem is, de legfőképpen a gyereknek, hogy itt marad velem. Ezek után tulajdonképpen heti szinten kb 4-6 órát láttuk itthon. Dolgozik, ok.

A mai napon egy leendő albérletére azt mondták, hogy az akivel oda akar költözni az költözhet, de ő nem mehet. Kissé kiborult, mert mindenféle intrikák vannak emögött.

Írt egy verset (vagy mit) ad notam belgae címmel, amire mint teljesen független olvasó válaszoltam, hogy van azért a gondolkodásmódban pici hiba. A teljes kommentem így hangzott (mert mi van ha törli =O):

Nehol azert benne van a:
Nem sozom meg az egy tanyer leves is baj.
vs.
Beleontok 2 kilot is baj.
Igen mindketto baj, mert van egy egeszseges kozeput.

// gondolok itt:
otthon ülök lóg a lábam az a baj
dolgozom és lóg a belem az a baj
...
hetekig túlóra hazasejövök az a baj
azert van egy koztes allapot =P

Erre válaszként küldött egy oly egyszerű sort, hogy:

ó igen, Bovaryné meg én vagyok, mi?

Szóban, ha már itt ül mellettem, megkérdeztem, hogy mire gondol, mert én nem értem a két komment között az összefüggést, mint egyszerű olvasó. Válasz nincs, mégcsak egy "szívás!" sem. Miután elkezdtem ecsetelni, hogy engem azért érdekel a válasz annyi volt, hogy keressek rá Google-ben. Most olyan negyed kettőt írhatunk, ejszaka. Tehát 01:15 körül lehetünk. Ennek talán a későbbiekben van fontossága.

Megszakítva a közös sorozatrésznézésünket, amit épphogy csak elkezdtünk volna (3 másodperce indult el) megjegyeztem, hogy akkor ez kis időt fog igénybe venni. Találtam pár cikket. Bele-beleolvastam, de a leírtak újat nem mondtak, ellenben még a választ sem kaptam meg arra, amire kerestem.

Eltelt körülbelül fél perc. Kedves hölgyemény sehol. Nah megkérdezem hova lett, már csak azért is, hogy tudjam, minden ok-e és mikorra várható vissza. Én már láttam azt a részt, így nekem nem igazán volt sürgetős. A kérdésemre válasz nem érkezett. Kimentem előszöbába, hátha a mellékhelyiséget támadta meg, de ott se volt. Megkérdeztem harmadszor, majd negyedszer hátha csak nem hallja. No akkor kiment dohányozni. Kimegyek sehol. Bejövök ismét megkérdezem, még csak egy nyögés sem. Bemegyek a gyerek szobájába, hogy akkor hátha ott van. Felkapcsolom a villanyt és látom, hogy ott fekszik. Hja a gyerek a mi ágyunkban aludt el.

Megjegyzem, hogy azért válaszolhatott volna. Nah ekkor kicsit elpattant nálam a cérna, mert nem érdemeltem ezt meg szerintem, így megemelt hangszínen kifejtettem, hogy ez enyhén szólva is bunkóság volt tőle. Leülök akkor a gép elé, hogy lekapcsoljam az imént elindított videót, mire ő kijön a szobából fogja magát, felöltözik és táskával együtt kisétál az ajtón. Semmi elköszönés vagy valami. Még a gyerek felé egy jelképes puszi, integetés és hasonló se mutatkozott mozgásán. Miután még ezek végén sem tudtam, hogy pontosan mi a baja velem és miért olyan amilyen, gondoltam kifejtem, hogy az imént írt "versében" elvárja, hogy mások, ha bajuk van vele, akkor azt mondják meg neki a szemébe, képtelen arra, hogy ha neki van baja valakivel, akkor megmondja mi a baja. Történetesen nekem. Semmi válasz megy tovább ki az ajtón.

Mikor jelezte, hogy elköltözik, mondtam neki, hogy valami papír kellene arról, hogy egyedül nevelem és ő nem vesz részt benne, amire erős tiltakozásba fogott. Gondoltam legalább kibillentem az egójának hatalmas hegycsúcsáról csak kicsit is és megjegyeztem, hogy amennyiben ezt így fojtatja, tehát pl az éjszaka közepén lelép, mert épp nincs jó kedve, akkor mindenképpen (akár jogi úton is, ha kell) alá lesz írva a papír, hogy lemond a gyámságról. No, ismét megtapasztaltam milyen amikor magasról szarik a fejemre figyelembe se veszi, amit mondok és elengedi a füle mellett, mert meg se állt, csak ment tovább.

Valaki segítsen már, mit tudok tenni? Mi a legésszerűbb, amit tehetek? Egyszerűen lassan ott tartok, hogy félek egyedül hagyni vele a gyereket. És ez mégjobban megrémít. Valaki segítsen!!!

De minek?

Ennyit erről. Egész délután szenvedek (ok szeretek sütni-főzni, de akkor is) sütemény készítéssel, jó sok gyümölcssel (még jól is néz ki) és a végeredmeny:

 - Akkor felvágjam?
 - Felvághatod
 - Kérsz?
 - Biztos finom

És még csak meg se kóstolta, igaz neki készült, de minek.

Multidezo levelek

Most hogy visszaneztem egyeb ceges megkereseseket. Elgondolkodtam rajta, hogy mi lett volna ha... Furcsa eredmenyekre jutottam. :)

Emlitve van egy ceg, de ne sertodjon meg senki, aki ott dolgozik, dolgozott vagy ott akar dolgozni. Jo cegnek tartom es csak buzditani tudok mindenkit. Ezt a bejegyzest nem fizette senki es a DN sem. :)

Peldaul ha anno a Digital Natives kb 1 honappal korabban keres meg, amikor meg aktivan Ruby fejleszto voltam es toltam es szerettem a RoR iranyvonalat, akkor most ott lennek (valoszinuleg), mert nagyon szimpatikus ceg csak epp 1 honappal elcsusztak, amikor mar egy jo helyen voltam, ami annyira nem volt jo hely, mint kesobb kiderult, de szabad voltam, ahogy szeretem. Mivel szabad voltam nekialltam kiserletezni a Node.js-el es nagyon megtetszett es azota is tetszik viszont a RoR iranya egyre kevesbe tetszik. Ha elmentem volna oda, akkor nem biztos, hogy Node.js-ezek ilyen erovel, mert nem lett volna idom ra munka mellet. Felmerult bennem a kerdes, hogy vajon ez jo nekem vagy sem? Mindenesetre orulok, hogy igy alakult ahogyan, mert sose banok meg semmilyen dontest, mert akkor sajat magamat kopnem kvazi szembe. Viszont azt nem tudom sehogyan sem elkepzelni (pedig jo fantaziam van), hogy hol tartanek most. Ez egy nagyon furcsa erzes, foleg ugy, hogy most nem akarok sehol se dolgozni.

Nektek volt mar ilyen? Vagy csak en vagyok ennyire elborult? ^^.

A Google néha nagyon hülye

Valamikor egy hónapja vásároltam (pontosabban kaptam) a androidbands.com-ról pár NFC csippet. Nah azóta minden, de tényleg minden létező AdSense reklám, ami szembe jön velem az androidbands-es reklám. De ha már megkaptam amit akartam és mást amúgy se tudnék ott venni, akkor minek tolja a pofámba?

Rá kellett jönnöm...

... hogy útálom az embereket. Random élőlények mászkálnak az utcán, akik azt keresik, hol és miként köthetnek bele másokba. Van aki rövidebb és van aki hosszabb ideig tartózkodik a házak közötti sötétségben.

Egyszerűen már lassan ott tartok, hogy ütök minden járókelőt, majd jöhetnek a nehezebb falatok, az autósok is. Aztán a bringások desszertnek. Pár apróbb mozzanat következik, hogy miért jutottam erre a döntésre. Erre a döntésre én, akit sokan a szeretet és a vidámság példaképének tartanak.

Van sapka, nincs sapka

Gyerekkel sétálunk az utcán. Párás a levegő és néhol még pár csepp eső is leesik a felhőzetünkből, mely végképp borússá formálja a nappalokat. Gyerek a sapkát pillanatok alatt leveszi, így kézenfekvőkk kapucnit húzni rá, ha már úgy is van a kabáron. Ideig, percekig hordja azt is, ám leveszi, ha nem érzi úgy, hogy kellene. Amint hiányát érzi felveszi magától. És egyszercsak velünk szembe jön egy az utcákat néhanapján járó – általában a kisbolt és a lakása között teszi ezt – és az első alkalommal, már vagy 10 méterről elkezdi a jajveszékelést, hogy:

- Jaj szegény gyerek, megfázik a feje. Miért nincs rajta sapka?
- Volt, de leveszi.
- Hát, hogy képzeli, hogy sapka nélkül van a gyerek?
- Ha gondolja felrakhatja vissza a fejére és meglátjuk, hogy az elkövetkező 3 méteren hányszor veszi le és maga rakja vissza. Csak nyugodtan, felhatamazom.
- Nem az én dolgom ez...
- Nahugye, köszönöm.
- De szégyelje magát, ilyen embernek a közelébe se engednék gyereket, nemhogy nevelhessen egyet.

A bezsélgetés többi részét inkább cenzori okok miatt nem írom, mert az már biza nem lényeges.

Este van már, este van már

Kicsilány, asszony meg én sétálunk az utcán. Este fél 8 körül járhatunk. Gyerek hiperaktív. Nem kicsit, hanem nagyon. Gondoltunk egyet lemegyünk a Zöld Macskába , hogy aztán ott jól elfogyasszunk egy-egy teát (én meg persze a fincsi Mici turmixot). El is indultunk és én már meg is bántam, mert Noémi minden egyes szegélyen végigsétált, majd a végén leugrott, de ehhez kellett az én kezem is, mert hát valaki kezét fogni kell hozzá. A Nagyvárad tér és a Klinikák között biza elég sok ilyen szegély van. Épp az egyiken ugrál a gyerek, amikor is 4 idősödő uriember, akik az utca mindent tudójának hiszik magukat megszólal mögöttünk vagy 2 méterrel:

- De késő van már, a gyereknek már rég az ágyban lenne a helye.
- Nem tudom, hogy miért kínozzák a gyereket. - mondotta egy másik bölcs az 5 fős tömegből.
- Nem fáradt a gyerek. - Teljesen nyugodtan mondá asszony válaszul nekik.
- 5 unokás nagypapa vagyok tudom mi kell a gyereknek.
Itt azért már kezdett elfogyni a türelem.
- Leszarom hány unokája van.
- Milyen beképzeltek és ostobák a mai fiatalok.
Majd egyre távolodva hallatszik a morgolódásuk.

Lehet, hogy ágyban a helye, de kérem szépen, én már aludtam volna, de a gyerek még pattogott. Valamivel le kell nyugtatni, éppenezért mentünk le. Meg amúgy is, mi köze ehhez másnak?

Non-stop utcán járó

Nem hazudok, miért tenném. Be kell valljam valaha én is éltem utcán. Nem sokat, mert volt erőm és vállat vonva elindultam, hogy kimásszak a gödörből. Nem volt egyszerű, de sikerült. De amíg az utcán voltam eszembe se jutott más gyerekét leszólítani az utcán, hanem inkább a szülőhöz fordultam, hogy például szóljak leesett a kesztyűje a gyereknek. De hát ezzel nincs is bajom, szólítsa csak le a gyereket. Hívja oda magához. Rendben, elég humánus vagyok és ha ettől neki jobb lesz, akkor tegye. Ezek után, ha a szülő odaszól, hogy "Gyere kicsilány, sierünk most, majd visszafele" és nem kapcsolat az ember agya, hogy akkor nem hívjuk még közelebb, akkor az már egyszerűen érthetetlen. De a következő mozzanat végképp hihetetlen. Ezek után még belenyúl a tisztának nem nevezhető táskájába és elkezdi elővenni a kis darab kenyerét, hogy azt a gyereknek adja, legalábbis egy falatot. Amennyiben ismerném a hölgyet és nem sárral lenne megkenve a kenyér, hanem mondjuk vajjal, akkor lehet nem is bántam volna, de amúgy is siettünk, mert késésben voltunk. Node! Mi a fékfenéből gondolta, hogy:

1. Csak úgy odaadhat bármit is egy gyereknek?
2. Nincs-e valami betegsége, mondjuk gluténérzékenység?
3. Ha sietünk, akkor ráérünk játszani?

Természeretesen értékelem én a kedvességet, de ebben az esetben inkább volt idegesítő, mint aranyos mozdulatsor. No persze ezek után ráordítottam, hogy ennyi. És hát persze, ezek után még neki kellett mondani, hogy én milyen alapon merek ordibálni és legfőképpen a gyerek előtt. Ezen pont volt az, amikor úgy éreztem oda kellene mennem, megkérnem, hogy álljon fel, amjd megkérnem, hogy vágja magát pofon... háromszor is.

És persze mindez történt nagyjából 3 perccel azután, hogy egy másik hasonló életmódú elkezdte magyarázni nekem, hogy van egy gyermeke és nem tudja etetni. Válaszoltam is, hogy bocsi, de sietek és amúgy is, mint látható nekem is van egy és én neki próbálok minden nap enni adni. Ez eddig a szokásos élethelyzet. Vagy tudok adni és adok, ha úgy érzem a másik oldalon jó helyen van, vagy nem adok. Nem adtam. De ezután... ... Megkérdezte, hogy albérletben élünk? Mennyibe kerül? Hol? Mennyibe kerül? Itt még bírtam magamat tartani agresszió nélkül, de ezután a kenyeres eset már csak dobott egyet az életérzésemen.

Tehát

Most lehet én vagyok a túl érzékeny meg barátnőm, de ezek és még sok más hasonló eset után azt kell mondjam: "Útálom az embereket, tisztelet a kivételnek és sajnos azt érzem a kedvességem fogyóban van. Már nem sok víz van a kút mélyén, tehát után kellene tölteni."