Gyermekkori fényképezés

A mai nap lettem figyelmes rá, hogy Noémi céltudatosan akar "fotózni". Érdekes, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyen gondolkodik a témáról. Van pár játéka, amit fényképezőgépnek használ (van, amit telefonnak, amivel tud fényképezni is és van amit tényleges fényképezőgépnek). Az ok, hogy úgy tesz vele, mintha fotózna. Logikus és megszoktam :)

Itt jött az érdekes rész. TV, Youtube videó vagy a valóságban mozgó elemekre "makrózik" és ha elmozdul, akkor próbálja követni, ha pedig eltűnik, akkor vár, amíg vissza nem jön. Ha nem jön vissza, akkor megunja és keres más célpontot, de a célpont mindig valami egyértelmű dolog. Tipikus példák:

Célok vs. Álmok

Kicsi koromban voltak céljaim. Ezek egy részét elértem, a többi pedig folyamatban. Viszont voltak álmaim is, bár nem tudom, hogy volt-e értelmük azon kívül, hogy a személyiségemet módosították. Innen nézve természetesen volt értelme, viszont az álmaim totálisan ellentétben voltak mindig is a céljaimmal. Ez másnál is így van? Vagy csak én keveredtem tévutakra?

Ruhák és egyéb anyagok...

Nagyon sok olyan van, amit szeretnék megtanulni, de semmi köze az informatikához. Talán nem titok, hogy számomra az igényes Steampunk öltözködés elsőszámú. Ha látok valakit, aki egy szép ruhát, kiegészítőt elkészít, akkor nagyon írigykedem (pedig azt nem ritkán szoktam).

Ugyan így nagy problémám a háztartás. Bérelt lakás lévén a fafeldolgozás kizárt számomra (egyelőre), mert minél több cuccom van és minél nagyobbak/nehezebbek, annál nehezebb és drágább költözni. Persze van egy másik ága a háztartásnak, mégpedig a textil. Itt kapcsolódik ide az első bekezdés, tehát nem csak úgy random írom a bekezdéseket, hanem biza kapcsolat van közöttük.

Fae Nightmares

Jó látni, hogy van még mukálkodás ezen a területen is. Valaki tud még hasonló projektekről? Kész, félksz vagy csak tervben van?




Projekt oldala: http://kck.st/19qRw5O

Lerombolták a gyerekkorom

Mikor én gyerek voltam, akkor nagyon menő volt a Popeye, a Dexter Laboratóriuma, a Dragon Ball és nem utolsó sorban, talán ezzel kellene kezdenem a sort, a Tini Nindzsa Harci Teknőcök. Akkoriban nem találkoztam olyan korombélivel, aki ne azonosult volna valamelyik karakterrel.

No idáig érthető. Akkoriban magyarul mindenki tudta a szövegét a nyitódalnak. Ha csak meghallottuk már énekeltük a villogó dobozzal (közismertebb néven: TV). Aki nem ismerné annak itt van:

Aztán az ember feljebb növekedett és már közelebb volt a felnőtt-gyerekhez, mint a babához... Jóval közelebb. Megismerkedett a már fél-felnőtt-gyerek az angol változattal, ami meglepő módon nagyon hasonlított a magyarhoz, csak sokkal vagányabb. Aki nem ismerné annak itt van ez is:

Készült nagyon sok verzió. Film, sorozat is több ízben. A sorozatból 2003 környékén is ment egy sorozat, aminek a főcíme szintén jó volt:

De aztán jött a csúnya gonosz újabbnál is újabb kor, ahol megint előkerült a téma. Ha egyszer kajálták a gyerekek, akkor ha mást nem, legalább csipegetni fogják.  No problem. 3D-sen? Szinte felismerhetetlenségig átalakított karakterekkel, olyan mértékben, hogy Szecska mester (Master Splinter) alakját először úgy véltem valami új számomra ismeretlen főgonoszt találtak. Belenyugodtam, de aztán szembe jött velem a villogó dobozból a főcímdal is... Beraktak a vagány és nagy múltú zene helyett egy leheletnyit hasonlító, ámbár igencsak undorító zenének minősített, Rap-re hasonlító, hangsorozatot:

Elnézést, de nem találtam olyan verziót, amin az intro videó is és a zene is megvan. Mármint kevésbé kamerás minőségben.

Optimizmus

Nincs is annál jobb, mint amikor 11-re végre sikerül lefektetni a gyereket, majd nekikezdeni a napvégi mosogatásnak, amivel éjfél előtt nem sokkal végez az ember.

Majd mikor leül kicsit, akkor hallja, hogy épp végzett a mosógép is azzal az adag ruhával, amit akkor rakott be, amikor hazaértek a játszótérről. A kipakolás végén feleszmélni, hogy a ruhaszárítón nincs hely az utolsó ruhadarabnak hely. Míg aztán vágül a szekrényajtót kinyitva pont rá lehet teríteni a kedves kis szoknyát.

Jöhet a reggelre való előkészület, ami például a ruha kikészítését jelenti, amit előzőleg jól megbeszéltünk gyerekkel, hogy melyiket szeretné holnap felvenni (a már tiszta és szárazak közül logikusan).

Mindezek végére hajnali 1-kor (bár még nem álmosan) bedőlni az ágyba és jól elterülni (csak optimistán, tehát nem egyedül lefeküdni aludni, hanem a jó nagy ágyon elterülni).

"Minden a leges legnagyobb rendben van, ezen a leges legjobb világon"

Voltaire: Candide vagy az optimizmus 

Éjszakai altató

Egy kis segítséget kérnék. Eddig se nagyon tudtam este aludni. Kisebb voltam és a napi 2-3 óra alvás bőven elég volt. Megebb nőttem és bár kitoltódott de nem eléggé és kezd kényelmetlen lenni. Nem akarok sokat aludni, mert utána mindig fáj a fejem, de kellene. 26 évesen már érzem, hogy kell azért legalább a 6-8 óra, hogy tudjak teljesíteni, de nem igazán tudok elaludni és csak fetrengek.

Alapvetően ideiglenesen kipróbáltam, hogy sört iszok este egyet. Tényleg egyet. Az elmúlt 6 napban 6 különböző sört ittam meg és teljesen jól elaludtam tőlük, de sajnos ha minden este megiszok egy sört alvás előtt, akkor előbb utóbb erős függőségként megmarad, ami nem lenne szerencsés.

Kérdés tehát, hogy ki milyen módszert ajánlana :) Ha nem találok értelmes megoldást, akkor természetesen olvoshoz fordulok erre nem igazán vagyok kíváncsi, mert tudom, hogy ez egy opció.

Mit csinálok napközben? Mert ugye az is számít. Átlagosan naponta 15 kilométert biciklizek (van amikor nem tekerek, van amikor többet) gyerekkel a hátulján (rá kellett jönnöm, hogy ez egy durva kombó és könnyebb gyerek nélkül ^^.) Napi 2x fel le cipelem a viciklit a 3. emeletre/ről. Ha éppen időm és helyzet engedi, akkor futni járok mikor hűvösebb az idő, tehát reggel vagy este. Napközben hibajegyekhez írok leírást, próbálom reprodukálni őket, programozok, keresek új utakat, ami erős agymunkával jár, illetve tanulok (mikor mit). Ezen kívül főzök, mosok, takarítok (kisebb nagyobb sikerekkel), meg úgy általában ellátom amit ugye a házban kell. Lejárok játszótérre a gyerekkel és jatszom vele.

Este fáradt vagyok agyilag is és testileg is, de az alvás mégsem megy. Valami olyan altatómódszer kellene, ami nem járhat ilyen drasztikus következményekkel. Úgy érzem, ha sikerülne a szervezetemet hosszabb ideig adott ídőtartományra belőnöm, akkor sikerülne megszoknom és nem kellene utána már problémáznom. Mikor fiatalabb voltam azt mondták, hogy majd elmúlik ahogy idősödöm. Az inger tényleg elmúlt, de valahogy mégse megy értelmesen. Most a nagy melegben viszonylag jó, mert bár reggel nem alszom, de még az ágyban döglök és néha vissza-vissza hunyom szemem, de akkor már ugye normális esetben rég el kellene indulnom egy munkahelyre.